Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Hajda Gy. Zsigmond: A debreceni mészáros-céh ládájának restaurálása
Ornamentika - a XVIII. sz, végi magyarországi bútorokon A legegyszerűbb épitészeti ornamentum, talán az egyetlen, amely a bútorokon is mindig megtartotta épitészeti elhelyezését: a párkány disze, a fogrovat. Ez az aránylag kevés variációra lehetőséget adó, elsősorban faragott diszitősor mindenek előtt, de nem kizárólagosan, a szekrények párkányán, a koronázórész alatt helyezkedik el. Rákerül ez a diszitősor olyan bútorokra is, amelyeknek nincsen kifejezetten párkányuk, de a fogrovat elhelyezése a párkány helyére utal. Erre a diszitősorra vezethetjük vissza a már keretdiszként alkalmazott, csíkozott berakást is. A plasztikus hatást keltő sordiszek eredeti helyüktől elszakadva, önálló kom- poziciós elemként is előfordulnak, de a legritkább esetben jelennek meg tisztán, egyedül. Szegélydiszitésre, keretezésre alkalmas diszitőmotivum a meander, leegyszerüsitett változatát sok magyarországi bútoron megtaláljuk. A fo- natdisz szintén olyan épitészeti ornamens, amely az iparművészeiben is igen gyakori. Az alapmotívum az egymásbafüzött koncentrikus körökből származik. Ugyanennek a motívumnak egy másik változata az un. tárcsa- disz. Lényegében a díszítőelemek e csoportjához sorolhatjuk még a gyöngysort, levélsort, valamint a csavart szalag különböző változatait. A rács- minta mint butorornamens felületkitöltő szerepet kapott. Legegyszerűbb megfogalmazása, amikor azonos méretű négyszögeket (rombusz, négyzet), a fa szálirányát figyelembevéve, összeforgatják, és igy furnéroznak le bizonyos felületeket. A további csoportot a függő tagozatok vagy önálló díszítmények képezik. Legegyszerűbb geometrikus elem a csöpp, ismerjük plasztikus és sik (intarzia) megoldásait. Leggyakrabban szekrények párkányán, asztalok, székek káváján találjuk. Az egyik legfontosabb és leggyakrabban alkalmazott motívum a kora)dasszicizmus motivumkincsében is a rozetta. A bútorokon megjelenő rozetta többnyire az épitészeti rozettamotivumból származik. Gyakori a körzővel szerkesztett és azon belül szabadkézi rajzot mutató változata. Megtaláljuk faragott, plasztikus és sik megoldású változataiban. Van a rozettának a bútorokon még egy fontos, de kom- pozicionálisan alárendeltebb szerepe, amikor keretelések sarokelemeként találjuk. A keretelések sarkainál kis négyzetek keletkeznek, melyek díszítésére a sarokrozetták változatos skáláját használták. A szabályos sokszirmu, faragott vagy berakott formától az egyszerű köralaku lezárólapig egyszerűsödik. A füzér szintén az építészetből átvett diszitőelem. A koraklasszicista szakaszban általában, és a magyar butormüvességben szinte kizárólag, csak levélfüzér alakjában használatos. Gyakori a magyarországi bútorokon a medailont körülvevő, oromdiszként elhelyezett füzér is. A felfüggesztett drapéria, mint diszitő motivum, amely felhasználásában, funkciójában ugyanazt képviseli, mint a füzér, már inkább iparművészeti ornamentum. Naturális megfogalmazású növényi ornamentikát, tárgy, épület, illetve városábrázolásokat is találunk a kor intarziás bútorain. Ennek már a reneszánsz óta élő hagyományai vannak. A legnagyobb képzettséget, rajzi ismeretet kétségtelenül a figurális ábrázolás igényli. A butormüvészetben a XVIII. sz. folyamán nem egy példánk van 64
