Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Hajda Gy. Zsigmond: A debreceni mészáros-céh ládájának restaurálása
Az irószekrények azon tipusai, melyek a klasszicizmusban fejlődnek ki és válnak kötött formává, barokk rokokó hagyományokból nőttek ki, több butorforma kombinációjából. A fiókos szekrény (commode) Kialakulása még messzebb is visszakövethető. Eredete a ládához vezet. Magyarországon a kommódok legnagyobb része három fiókos. Ez a megoldás már a céhládák világába vezet. A magyarországi klasszicista ebédlöszekrények, mint egyes irószek- rény tipusok is, német modellt követnek. A nálunk ismert asztal-tipusok: a nagyobb méretű vagy kihúzható étkező-ebédlőasztalok, a kisebb szalonasztalok, a játékasztalok viszonylag szűk köre, és ismerünk még konzolasztalokat is. A céhládákkal, mint speciális bútordarabokkal az európai butortörté- net külön alig foglalkozott. A céhláda, már reprezentativ funkciójánál fogva is, származási helyének és korának kiemelkedő alkotása. A céhládák felépítése, szerkezete, méretei és diszitöelemei a céhrendszer egész európai elterjedési területén meglepően egyezöek. Magyarázatul szolgál erre a nemzetközi legényvándorlási intézmény évszázados gyakorlata, és az asztalosipar más termékeire is nagy befolyást gyakorló mintakönyvek és mintarajzok széles körű elterjedése. A különböző korok is csak igen keveset módositottak a ládák konstrukcióján, jóformán csak a diszitóelemek stilusa változott az egymást követő körök Ízléséhez igazodva. A céhládák általában kemény vagy puhafából készültek, elvétve vasból. Az egyszerűen ácsolt középkori láda a XVI. sz. -ban válik tagoltabbá. Ekkor alakul ki a láda három fő része: a láda feneke alatt többé-kevésbé kiugró alapzat, a középrész (maga a ládatest), és a bútordarabbá finomult ládát lezáró, koronázó fedél. Az alapzat rendszerint fiókokat rejtett magában, de ez később már nem volt szükségszerű. Az alapzat sokszor a lábazatot is alkotta. A láda legtöbbször négy, hat, esetleg nyolc lábon nyugodott. A lábak formája igen változatos. A szögletes lábak hasáb, lapított hasáb, vagy fordított csonka gúla; a gömbölyű esztergált lábak gömb, félgömb, pogácsa, lapított pogácsa, vagy fordított csonkakup alakúak; de előfordulnak kombinált lábak, sőt karmos állatláb végződések is. Az alapzat leginkább a reneszánsz és barokk díszesebb ládáira jellemző, de ebben a korban sem feltétlen kelléke a ládának. Sokhelyütt egyszerű profilált alaplécezet helyettesíti az alapot, mint pl. a mi ládánk esetében is. A középrész, a ládatest a láda fő része. Elsősorban ezen jelentkeznek az uralkodó stílusirányzat diszitményei és az asztalostechnika különböző elemei: a faragások, a berakások, párkánytörések (grepfelések), esztergályozás. A ládatest hosszanti homlokzati oldalára került legtöbbször a mesterség emblémája, vagy címere, amelyet a mesterség legjellegzetesebb szerszámaiból, vagy termékeiből állítottak össze, esetleg a szakma mindennapi életéből vett jelenet ábrázolása és gyakran a láda zárjához tartozó díszes kulcspajzs. A két keskeny oldalon találjuk a vasvagy rézveretü fogantyúkat. 62
