Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Ézsiás István: Festett mennyezetes ágy restaurálása, konzerválása

A festékanyagok feldolgozására a helyi adottságoktól függően sok módszer alakult ki. A festéket minden esetben lisztté kellett törni, majd sűrű szitán átszitálni. A festéktörő volt a butorfestő legfőbb eszköze. A kazeintechnikánál un. hosszú festéket használtak, amely könnyű, folyamatos és nagyvonalú munkát tesz lehetővé, szemben a gyakran pasztaszerü olajfestékkel.

Az enyves festékek másik alapanyaga volt a turóenyv. így készültek a régi asztalosok munkáin a diszes domború festések. A vastag turóenyv- festéket ujja hegyével rakta fel a mester, megadva a fő mintaelemeket, a megfelelő fordulatokat, domborulatokat, ami által a diszitmény hatása erősen fokozódott. Festés előtt a fát alapozták, amihez szintén kazeint használtak. Az enyv- és firniszkezelésnek előkészítő és konzerváló hatása is volt. A Dunántúlon valószinüleg német festőktől vették át a falusi mesterek azt a technikát, amelynél a fafelületeket firnisszel kenték be, melyhez barnás festéket adtak. A bútorok jellegzetes vörösesbarna árnyalatukat, matt selymes fényüket ennek a kezelésnek köszönhetik. A népművészetben ilyen kezelési formák önállósultak és sajátos diszitő technikává' váltak. Faerezetet utánoztak, laposecsettel átkenték, "fésülték", kerekecsettel, szövetlabdával, gyaluforgáccsal mintázták a festett bútorokat. A festést még utókezelték egy utolsó kazeinréteggel, viasz- vagy firniszbe- vonattal.

Enyvtechnika

Juh-, marhalábszárból, körömből, bőrökből kocsonyás főzetet készítettek, amit szitára boritva megszáritottak. Ez az enyv kitünően oldotta a házilag előállitott festékporokat, melyek legtöbbje olajban nem volt oldható.

Az enyves festékek "befoglalására" és az egész festett felület fényezésére szolgált a mázas kenceolaj (firnisz) vagy a gyantás fényező. A kenceolaj alapanyaga a házilag mozsárban tört és szoritóban kipréselt lenmagból készült lenolaj, amelyet háromszor átfőztek. Második főzéskor ólomcukrot adtak hozzá száritóként (szikkativ).

A kolozsvári asztalosok könyvének 1705. márc. 17-én kelt bejegyzéséből tudjuk, hogy olajfestékkel csak a "képirók" dolgoztak.

II. MÚZEUMI FAANYAGVÉDELEM

A fejezet első részében a szerző a faanyag mechanikai tulajdonságaival, biológiai és kémiai jellemzőivel foglalkozik. A második részben a faanyag károsodását ismerteti: a cellulóz duzzadását, a fa sajátságait és romlását befolyásoló tényezőket. A romlásfaktorok közül csak a konzerválásra kiválasztott műtárgy esetében számításba vehető kárositókkal foglalkozik: a rovarokkal, mikroorganizmusokkal (baktériumokkal és gombákkal), a korhadással és a fotokémiai bomlással.

45