Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Ézsiás István: Festett mennyezetes ágy restaurálása, konzerválása

mennyezetes ágyát is. Ezen a jellegzetesen dunántúli népművészeti bútoron jól felismerhetők a különböző történeti stilusok rokonvonásai: a mennyezet kazettás megoldása (erdélyi reneszánsz), a nyugat-dunántuli áttört barokk hatású faragás az ágyvégeken és az esztergált lábazat, a kék, piros és fekete szin kedvelése, amely a középkori magyar művészetben gyakori, a kacskaringós indák az ágy oldaldeszkáján (reneszánsz és kora-barokk), az olaszkorsós-vázára emlékeztető ornamens (reneszánsz motivum"), a párkányok, szególécek, keretezések alkalmazása és a ma- dármotivum az ágy főhomlokzatán (bakonyi sváb motivum).

A népi ágyak korai elődje az ágyszék (két bak, rájuk fektetett deszka és szalmanyoszolya) lécvázas, szalmával, gyékénnyel bekötött un. "dikó". Az ágy szerkezetére, felépítésére találunk analógiákat a nemesi, főúri, fejedelmi és polgári butormüvészetben. A hálóágyak előállítását a falusi asztalosok a főúri butormüvességtől vették át. Ezek egységes pilléres felépitésüek, tömör deszka oldalakkal. A magasitott fejrészű "tornyos nyoszolya" (első ágy) a parasztház fontos disze volt.

Festőasztalosok Veszprém megyében

Bár Veszprém megyében jelentősebb asztalosközpontokat nem ismerünk, több levéltári adat, valamint műtárgy is bizonyitja, hogy dolgoztak a Dunántúlnak ezen a részén is jelentős mesterek, templom-festők. Ilyen emlékeink az alábbiak: a vilonyai templom mennyezete, a berhidai templom karzata és mennyezete, a sólyi templom karzata (Iparművészeti Muzeum, 1727 sz.), a mezőlaki templom mennyezete a XVIII. századból. Levéltári anyagból ismerjük még a Bakony-vidékhez köthető láda-tipust.

A veszprémi káptalan 1429 és 1437 között felvett leltára megemliti a bakonyi módra, "ad módúm Bakoniensium" készitett, festett butorfélesé- get. A komáromi asztalosok munkáival rokon a bakonyi láda, az un. "szentgáli láda".

A XVI. században a falusi lakosság jórészt maga készítette bútorait. Van azonban adatunk arra is, hogy a század közepétől a parasztok már asztalosok által készitett ládákat is használtak. A falu részére dolgozó asztalosság csak a XVII-XVIII. században bontakozott ki. "A modern városi kézművesség versenye elöl falura költöző iparosok, különösen a Dunántúlon vitték magukkal a céhes hagyományokat és falusi céheket alaki- tottak. Ennek ellenére egyre jobban betagolódtak a falusi paraszttársadalomba. "

Jelentősebb, névszerint ismert festőasztalosok : Mezőbándi Eger- házi János (Képiró János), 1631 körül (Bethlentől kapott nemesi oklevelet); Asztalos János (Johannes Mensatorius) I. Rákóczi György és Ló- rántffy Zsuzsanna megrendelésére dolgozott; Szász András asztalos (ma- gyar-fülpösi mennyezet); Musnai György festő (homoródszentmártoni unitárius templom, 1664); Gálfalvi Kozma Mihály (1667. nyárádszentmártoni unitárius templom); Szombatfalvi Asztalos János és Szombatfalvi Asztalos András (1670: Felsőboldogfalva); Miskolci Asztalos Imre és István (1735: Megyaszó, Bodrogszentes, Dés, Gyula, Kadarkút Somogy megyében, Lo- vasberény Fejér megyében; a mezőcsáti karzat 1746, Iparművészeti Mu43