Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Tavas Imre: Kora avarkori kétélű kard restaurálása és rekonstruálása
JEGYZETEK 1. Visegrádi Duna-meder 1692-93. folyamkilométer, MFTER hajóállomás és városkapu közötti szakasz, partvonaltól 50-100 m között, 6-7 m mélységből. A kardhilvely 1974. III. 23-án került elő az FK 134-es hajóján, Mayer Mihály kotrómester ajándéka. Az ezüstveretes hüvelytöredék leltári száma: Ltsz. 74.52.1.1. A veret nélküli tokrész leltári száma: 74.52.1.2. A kardmarkolat 1974. IV. 20-án Kafka József technikus ajándéka, a Mélyépitő Vállalat Betongyárának a válogatószalagján találta, emlékezete szerint 1974. III. 24-25. között. A markolat leltári száma: 74. 52.1.3. 2. A kard meghatározását Héjj Miklós muzeumigazgató végezte. 3. CSALLÁNY D.: Kora-avarkori sirleletek. Folia Arch. I-II. (1938) 4. LÁSZLÓ Gy. : A kunágotai lelet aranyveretes kardja. Arch. Ért. 77. (1950) 5. LÁSZLÓ Gy. : Avar fejedelem sirja Bócsán. Cumania. IV. (1976) 6. LÁSZLÓ Gy. : A keceli aranykardos sir. Cumania. IV. (1976) 7. Közöletlen. Kecskemét, Katona József Muzeum. 8. Kétélű kard még a csepeli, valamint a Pápa-urdombi. Ld. MAROSI A. - FETTICH N. : Dunapentelei avar sirleletek. Act. Hung. XVIII. (1936) 95. old. 9. LÁSZLÓ Gy. : A népvándorláskor művészete Magyarországon. ERDÉLYI I.: Avar művészet. Bp. 1960. CEGLÉDY K.: Nomád népek vándorlása napkelettől napnyugatig. Bp. 1969. BÓNA I.: Fejér megye a népvándorlás korában. Fejér megye története 1/5. Székesfehérvár, 1971. 10. LÁSZLÓ Gy. : Vértesszőlőstől Pusztaszerig. Bp. 1974. 197. old. 11. CSALLÁNY D. : i. m. 141. old. (Egyben az egy- és kétélű avar kardok tipus- és kormeghatározását kisérli meg.) 12. U. KŐHALMI K. : A sztyeppék nomádja lóháton és fegyverben. Bp. 1972. 109. old. 13. Az egyélű hosszú kard kimondott lovassági fegyver és csak kengyellel ellátott nyeregből alkalmazható. Megjegyzendő, hogy e kengyelt a korai avarok ismertették meg Európával. 14. A kuturgur bolgárok, hun-gót-bizánci keverék kultúra örökösei. 15. CSALLÁNY D. : im. 153. old. 16. Diszei egyszerű ezüstveretek, amelyek anyaguknál fogva a tulajdonos által a társadalomban elfoglalt helyét bizonyltja. A megfigyelések arra utalnak, hogy az ezüstveretes kard a nép közé tartozó vezéreknek járt ki. "Tiszteknek”, akiket nem magányosan, hanem temetőben temettek. Ld. LÁSZLÓ Gy.: Vértesszőlőstől Pusztaszerig. 189. old. 17. A bordázott szalagok készítése és alkalmazása egy műhelyt feltételez. Célszerű lenne a szalagok felmérését elvégezni. 18. Háromosztatu függesztőfüllel rendelkeznek a bócsai, csengelei, tiszaujfalui, perescepina-malajai, némedi, kunbábonyi, körösladányi, keceli kardok. 19. Ugyanez a folyamat az alapja a homok-, kavicscementálódás kialakulásának. 20. STAMBOLOV, T. : The conservation and conservation of metallic antiquities and works of art. Amsterdam, 5.2.2. fejezet. 21. Az edzés felderítése metallográfiái vizsgálatok tárgya. Az edzés sima hőkezelés, vagy nitrogén, foszfor beépülésével történhet. 196
