Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Tavas Imre: Kora avarkori kétélű kard restaurálása és rekonstruálása
gal végezték. A keresztirányú, kétosztatu szalag feletti, sima részen két, árral ütött lyukon keresztül szöggel rögzítették a veretet, beütve a markolatfába. A forrasztások mentén ugyancsak tisztítás jellegű hántolá- sok, a felületen pedig apró, élesrajzu horpadások figyelhetők meg. Az átlapolás felül 6 mm (2 mm-rel rövidebb vágott az első folytatástól). A függőleges hosszú takarószalag nem ér a haránt irányú szalagig, kb. 4 és fél mm-rel hamarabb befejeződik (a szalag hossza 26 mm). A szegek helyén levő 2x-es szalag nincsen felforrasztva, a szegek tartották (csak a felső szeg került elő). A szalag az alsó lyuk tengelyében törött, hiányos. Hossza 6,2 mm. A keresztvas kiálló végei ugyancsak ezüstboritást nyertek, amely a szeged-csengelei minta alapján a következő lehetett. A kiálló csonk formájára levágtak egy-egy lemezt, valamint kevés ráfordítással (egy jobb és bal oldalit), a kettő közé beszabtak egy sima szalagot, amelyet oda is forrasztottak. Az igy kapott szijvég formájú ezüsttok szájnyílása köré bordás diszszalagot hajlítottak és ráforrasztották. A szalag formája egy iv és két borda (l + 2x). A veret méretei a következők: H: 19 mm, a sima borítás szélessége: 16 mm, vastagsága 4 mm. A diszszalag szélessége 5,2 mm. A veret ivszélétől mért 13 mm-re a lap közepén halad át az ezüstszegecs, amely a veretet a keresztvashoz rögzítette, a szegecs méretben a többi gömbölyű fejű ezüstszegeccsel azonos, valószínű, a bal oldalon ugyancsak megfejelték. A kardmarkolat szerelése után a kardhüvely veretéinek készítése és szerelése következett. A már említettek alapján elkészült fatok jobb és bal oldalát bőrrel vonták be. A maradékok tanúsága szerint egy hasítékból volt a bőr. Hosszában ráhelyezték a hüvely alsó szélére és azt beborítva, valószínűleg ráragasztották a felületre. A felső él mentén, elképzelésem szerint beforgatták a bőr szélét, a tok összezáródó' éle közé. A függesztővere- teknél viszont a veret formáját követbe beépült abba. A kardhüvely torkolati függesztőveretének készítése háromosztatu függesztőfül készítésével kezdődött. Alaplemezét 0,45 mm vékony ezüstlapból vágták. Hossza 60 mm, a legnagyobb iv magassága 18 mm, a két kis iv magassága egyenként 11,5 mm. Szegélyezésére félkör ivü ezüst- szalagot forrasztottak fel, amely folyamatos szalag két vége a veret egyenes szélének kb. a közepén találkozik. Végüket ferdén, hidegvágóval vágták le. Az ives keresztmetszetű szalag magassága 0, 9 mm, szélessége 1,7-1, 8 mm. Egyes helyeken dudorodások láthatók a felületen, ez valószínűleg az öntési hiba lehet. (Az egyenes szél reszelt, csiszolt. A dudor a II. -es veret alsó ivének belső oldalán van. ) A veret hátoldalára, az ivek felőli részen és azok pontos követésével, derékszögben haladva, 5 bordával ellátott szalagot forrasztottak. Az öt bordát bezáró árok távolsága 3, 8 mm, nem egyezik meg a többi szegélypánt bordaosztásával, annál kisebb. A belső oldaluk sima, a bordá- zás sehol sem nyomódott át. A bordák felett 0-2, 5 mm széles, sima peremben folytatódik a szalag. A szalagot bordázott szélénél az alaplemezhez forrasztották belülről. A belső ivek alján legerősebb a forrasztás, az ivek közötti egyenes szakasz nincs forrasztva. Az igy elkészült függesztőveret három ivébe egy-egy 2 mm átmérőjű 192
