Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Tavas Imre: Kora avarkori kétélű kard restaurálása és rekonstruálása

lyukat fúrtak, amelyek a részben tartó, részben díszítést szolgáló három ezüstszegecs helyei. Ezek után a veretkitöltö kis fácskát faragták ki. Ez hivatott arra, hogy a puha ezüstveretnek tartást és támasztékot adjon. Formája híven követi a veret belsejét, olyannyira, hogy a forrasztás felöli szélét ferdére faragták, a jobb felfekvés céljából. Hosszúsága 57 mm, legnagyobb szélessége 17,5 mm, vastagsága 3 mm. Az alsó egyenes szélét hosszan, ék alakban bemetszették, úgy, hogy majd a tok élére felfeküdjön. A verettel megegyezően a három lyukon keresztül átfúrták, majd még a nagy iv belső markai közelében két helyen. (A kereszt- metszetén áthaladó lyukakat felülről lefelé 1-5-ig számoztam.)

A függesztőfül felerősítése a kardhüvelyre egy 0,15 mm vékony, széles ezüstlemezpánttal történt. Legnagyobb szélessége 56, 5 mm, középütt a hajtásnál 52, 5 mm. Mindkét végén a háromosztatu veret megközelítő formájára vágták ollóval, jobban mondva: szabdalták, mivel apró egyenesekből alakul, megközelítőleg iv formára. Az olló használatát apró bevágások és felkunkorodott szegélyek jelzik.

A boritólemez csekély tartását hivatott megerősíteni a két hosszanti szélen elhelyezett bordás szegélypánt. Végeiket ellapitották, átfúrták és szervesen beépítették.

Ez a szegélypánt a háromosztatu függesztőfül oldalát díszítő 5 bordás szalagon kívül mindenütt szerepel, és mindenütt azonos.

Eredetileg valószinü, hogy szélesebb szalag lehetett, két szélén 1-1 íves nagy bordával, közre zárva 8 ék alakú bordát. Ezt az alapszalagot csak a koptatóveret végén alkalmazták, 45 többségét szétnyirták s igy nyertek két darab 1 iv 3 ékbordás - jelölésemben l + 3x -, valamint egy darab 2 bordás - 2x - szalagot.

Az íves borda magassága 0, 7 mm, szélessége 3, 2 mm, a két első ék alakú borda magassága 0,5 mm, szélességük külön-külön 1, 1 mm, az árkolás aljának vastagsága 0, 2 mm. A harmadik, azaz szélső borda szélessége viszont csak 0, 9 mm, amely az elnyirás következménye lehet. Az l+3x-es borda szélessége 6,2 mm.

Készítésükkel kapcsolatosan csak feltételezésekbe bocsátkozhatnék. Csak annyi megjegyzést teszek, hogy nem primitiv munka. Méreteikben azonosak. Az ék alakú bordák oldalai (árkai) apró, szálkás kis karcolatot viselnek (nemezszerü kuszaságban), nem azonosak sem a vésés, sem a hántolás nyomaival. Hátoldaluk legtöbb esetben mattan sima, egyes szalagokon az árkok alja átnyomódott, helyenként szakaszosság is fellelhető.

Mindezek után - visszatérve a függesztőveret készítés-szereléséhez - még egy lényeges elem tartozott ide, mégpedig a háromosztató függesztőveret bal oldalán elhelyezkedő szijtartó, szijbujtató vas. Mindkét füg- gesztővereten sikerült a nyomát fellelni. A középső függesztőveret felső szélén, mintegy 13 mm hosszban. Vékony, 1x5 mm keresztmetszetű vasszalagból készült. A végén 7 mm-re ívesen kiszélesedik, az iv közepén 2 mm-es furat helyezkedik el. A lemez keresztmetszete egyenlőtlen oldalú trapéz. Felszerelésük helyén az ezüstlemez felületén további nyomai fellelhetők, igy megközelíthető rekonstrukciója szerint a veret teljes hosszában végighaladt, a második és negyedik szegecs között felhajlitot- ták, kialakítva a függesztőszij helyét, amelynek legnagyobb szélessége legfeljebb 11 mm lehetett.

193