Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Simon Imola: Schedel Világkrónikájának restaurálása
illetve kevésbé fehérített); ez az eltérés nagyjából megegyezik a vizjelek különbségével, igy megállapítható, hogy a Koberger nyomda különböző beszerzésekből származó, különböző papirmalmokban előállított papírjával van dolgunk. b/ A fa a korabeli könyvkötői gyakorlatnak megfelelően és ránézéssel is megállapíthatóan bükk (Fagus silvatica), ez a jellegzetes középeurópai elterjedésü erdőalkotó fa, félre nem ismerhető erezete van. Szalay Zoltán tanár ur segítségével elkészítettük a fatábla dendrokro- nológiai analízisét (az eredményt a következő lap grafikonján mutatom be), aminek rendeltetése a faanyag pontosabb datálása és lokalizálása. Alapja a különböző időjárásviszonyoknak az évgyűrűk vastagságában megmutatkozó különbsége, ami összehasonlító anyag birtokában évnyi pontossággal megállapíthatóvá teszi a fa korát, adott esetben például segít eldönteni, vajon a kötés a nyomással közelítően egyidőben készült-e, vagy néhány évtizeddel később. Tűrési százaléka minimális, az az átlagos idő, amig a kivágott, deszkának elkészített anyag a könyvkötő műhelyében alkalmazásra kerül. Lokalizálás vonatkozásában viszont segit eldönteni azt, vajon a nyomás helyén, tágabb környezetében, vagy attól távoleső vidéken készült a kötés. Viszont éppen a bükk igen széles európai elterjedésének , a következtében az adott esetben ez nagyon tág földrajzi határok között valószínűsíti a kötés helyét. c/ A bőr. A könyvet boritó bőr feltételezésünk szerint timsós cser- zésü disznóbőr. Ez az anyag általánosan elterjedt, gyakran használt kö- . tési anyag volt a gótikus német kötéseken. A bőr fajtáját legegyértelműbben a barkarajzból állapíthatjuk meg. A Schedel-krónikát boritó bőr azonban már igen kopott volt, ezért tiszta barkarajzot nem mindenütt láthatunk rajta; erős nagyításban fényképezve azonban felismerhetők a sertésbőr jellegzetességei. A disznóbőr jellegzetessége az is, hogy a szőrök áthatolnak az irhán és belenyúlnak a hájashártyába is. A szőr eltávolítása után a bőr lyukacsos képet ad. Mint fentebb mondottam, timsós cserzésü ez a bőr. A timsós cserzés, amit másképpen fehércserzésnek is neveznek, a legrégebbi ásványi cserzés (ma már nem használják). A timsónak, mint cserzőanyagnak a kimutatása a bőrben a következőképpen történik: A timsó KgSO^AlgíSO^Jg. 2H2O (kálium-aluminiumszulfát) képletü ve- gyületből az alumíniumot tudjuk kimutatni. 1. A kötésbőr beütéséből levágott kis darabka bőrt fél kémcsőnyi langyos desztillált vízben két órán át áztattam; 2. A szürletet 2n NH4OH-val enyhén lugositottam, majd alizarin- szulfonsavas nátriumot adtam hozzá, a szürlet ekkor ibolyás szinü lett. Kontrollként a desztillált vízzel végzett próba színe vörös lett. 3. Ellenpróbaként mindkét folyadékba 2n CHgCOOH-t tettem, ekkor a szürlet narancsszínű, a vakpróba citromsárga lett. Az aluminiumsók, mint pl. a timsó is, ammóniás oldatban alizarin- szulfonsavas nátrium hatására vörös csapadékot adnak, amely valószínűleg belső komplex A1 vegyület: 154
