Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Simon Imola: Schedel Világkrónikájának restaurálása
a négy saroknál hiányok mutatkoznak. A könyv gerincét is igen megviselte az idő, fejnél is, lábnál is hiányzik a beütés, az oromszegély leszakadt és elveszett, a bordák fölött a táblák közelében a bor kikopott, illetve kiszakadt. A könyvet elöl összefogó egy pár kapocsból már csupán egy rész maradt meg, az első táblára rögzített alsó csat, a többi leszakadt, elveszett. Rovarok, azaz élszufélék családjába tartozó bogarak (Anobiidae) is megtámadták a könyvet. Átfurkálták a bőrboritást és a fatáblát, sőt a könyv papíranyagában is jelentős károkat okoztak. A fatábla sarkai le- töredeztek, lekoptak, a hátsó tábla eleje hiányos. Az előzékpapir repülőlapja elől is, hátul is hiányzik. A könyv a maga egészében erősen szennyezett, a lapok alsó sarkát a sok használattól, forgatástól erős humánszennyezés fedte; hasonlóképpen erősen megsötétült a szennyeződéstől a külső bőrboritás. Az ivkö- zökben nagymennyiségű szilárd szennyeződés. A könyvtest hosszának középtáján, mintegy 15-20 cm hosszban feltehetően nedvesség érte a könyvet, aminek következtében a papír vizfoltossá vált és szerkezetileg nagymértékben meggyengült. Különösen a könyv utolsó harmadában a lapok széle szakadozott, helyenként 1-2 cm-es szakadásokkal, kisebb folytonossági hiányokkal. Az Orvostörténeti Muzeum példányát, mint a szétszedés során kiderült, később, már a bekötés után kiegészitették, egy másik, már szintén kötött és körülvágott példányból véve a szükséges lapokat (erről a vízjelek jellemzésekor már tettem említést), ezek a lapok 6-8 mm-rel rövi- debbek a többinél. Az a tény, hogy egy Schedel-krónika kiegészítéséhez másik Schedel-krónika lapjait használják fel, úgy látszik, nem egyedi jelenség: a Széchényi Könyvtár példányai között találtam olyan 1493-as nürnbergi kiadású példányt, amely ugyancsak fehér disznóbőrbe van kötve, de kötése feltehetően erősen megrongálódott és könyvkötőhöz került. A könyvkötő kipgészitette a bőr hiányait is, mégpedig ugyanazzal a fajta fehér disznóbőrrel, amit feltehetően egy másik könyvről "mentett le". A feltűnő az, hogy a kiegészítésül használt bőr ugyanolyan vastagságú könyvről származik, mint a kiegészített Schedel-krónika, a bőrdiszitő vaknyomás jellege is hasonló, habár a görgető mintázata nem azonos. Közismert, hogy két teljesen azonos kötés ebben a korban ritkaság. Nem tartom kizártnak, hogy a kiegészítésre használt bőr eredetileg a Schedel-krónika egy másik példányát borította. A könyv szétszedése A restaurálási eljárást a könyv állapota határozza meg. Amennyiben a könyvtest együtt van és papírja is jó állapotban van, előfordulhat, hogy a könyvet nem is kell szétszednünk, csak a táblát és azt boritó bőrt kell lefejtenünk. Az Orvostörténeti Muzeum példánya ép könyvtesttel, szilárd fűzéssel rendelkezett, csupán egy-két lap szakadt ki a könyvből, valamint az első és az utolsó ive volt szétesve, de a papír annyira szennyezett volt, hogy a tisztítás csak lapokban, egyenként volt megoldható. A szét150
