Múzeumi műtárgyvédelem 5., 1978 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Simon Imola: Schedel Világkrónikájának restaurálása
szedés a csatok leszerelésével kezdődött, ezt követte a borboritás lefejtése még szárazon. A borboritás eltávolítása után láthatóvá vált a fatábla repedése. Kitűnt, hogy vagy még a könyv első kötését végző mester kezében meghasadt az első fatábla - erre vall, hogy kéthelyütt gondos fecskefarkas hornyolással mindkét féltáblában, gondosan faragott keresztékkel merevítették a táblát -, hogy két Ízben is elreped a fatábla - erre utal, hogy a kiragasztott előzéket lefejtve ennek a merevítő keresztéknek nem találtam meg sem törött, sem ép darabkáit, s két féltáblát csak a bőr tartotta össze. Amikor a bőrboritást a gerincről eltávolítottam, kitűnt, hogy a könyv gerincét pergamencsikkal kasírozták le, ezzel erősítették a könyvtestet a fatáblához. A pergamen lefejtése Általános alapszabály, hogy mindent először szárazon kísérelünk meg, így lefejtéssel, tisztítással is szárazon próbálkozunk. Ebben az esetben azonban ez nem volt járható ut, ez első próbálkozásra kiderült, hogy a pergamennek mindkét oldalán irás van és a száraz lefejtés a szöveg károsodását okozza. Úgy döntöttem, hogy vízzel nedvesítem a pergament, megkísérelem felpuhítani a ragasztóanyagot. A tábla belső oldalán, a kiragasztott előzék alatt folytatódik a pergamen (ez köti össze a könyvtestet a táblával); a nedvesítés során a takaró előzékpapir köny- nyen átázott, le lehetett fejteni a tábláról és a pergamenről. A nedvesítéssel óvatosan kellett bánni, nehogy tulnedvesitsem akár a táblát, akár a pergament, mert ez mind az előbbinek, mind az utóbbinak káros lehet: a tábla megvetemedhet, a pergamenen az irás felázhat s mivel a pergamen kitüntetetten higroszkóp, gyorsan enywé hidrolizálódhat. Az előzékpapir alatt vastag keményitőréteg fedte mind a pergament, mint a táblát. Ekkor már alkoholos vízzel, fokról-fokra nedvesítve, szikével választottam le a megduzzadt keményitőréteget. Ezzel a módszerrel mindkét táblán az előzék felőli oldalról épen le lehetett fejteni a papirt, az irás sem sérült meg, tiszta és olvasható lett, a tisztításnak nem volt semmi akadálya. Amilyen könnyű volt az előzékpapir leválasztása a pergamenről, annál bonyolultabb, nehezebb volt a pergamen elválasztása a fatáblától és menthetetlenül a szöveg némi károsodását vonta maga után a pergamenlapon; mig az előbbi esetben felül volt a kíméletre nem szoruló és gyengébb anyag (az előzékpapir), most a kíméletre szoruló anyag volt felül (a fatábla felől meg sem lehet kísérelni a lefejtést). Legcélravezetőbb eljárásnak az enyhe nedvesítés kínálkozott. Miután lefejtettem a pergament a fatábláról, lehetővé vált a tábla lebontása a könyvtestről. Ekkor váltak szabaddá a táblán átfüzött bindspárga végei. A tábla leemelése után derült ki, milyen nagymértékű szennyeződés, por, szerves és szervetlen anyag szorult a pergamencsik és a könyvtest közé, ami erősen rongálta a pergamenen lévő írást is. Fokozott problémákat vetett fel a pergamen lefejtése a könyv gerin151
