Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Kázik Márta: Szárnyasoltárok rekonstrukciója és restaurálása a Magyar Nemzeti Galériában
ványokat, díszeket, oromzatokat - ha a hiányzó részről fénykép vagy rajz áll rendelkezésünkre, esetleg ismétlődőek - a hiányokat pótoljuk. A kiegészítés az eredeti anyaggal azonos anyagból és technikával történik. Elkészítettük az Angyali Üdvözlet oltár hiányzó hátlapját, mert a rekonstrukciója szükséges és egyértelműi volt. Az András oltár oromzatán megtartottuk a korábbi pótlásokat, két hiányzó fiáiét a meglevők alapján újrafaragtuk, a kisebb hiányokat kiegészítettük, viszont nem törekedtünk teljes formai rekonstrukcióra. (Az oromzat eredeti formájában kétségtelenül gazdagabb volt.) A szekrények faragványait statikai célból is ki kell egészítenünk, ugyancsak kiegészítjük a predellák hiányos, töredékes oldalborításait. Ezt rendesen az eredeti formát követő segéd-tartóelemek beépítésével tudjuk megoldani. A szekrények és szárnyak keretét, profilját minden esetben pótoljuk. Szobrok plasztikai hiányait csak kivételes esetekben pótoljuk. Az Angyali Üdvözlet oltár angyalának hiányzó kezét újrafaragtuk, mert a kezében lévő eredeti feliratos pálca megmaradt. Az oltár oromszobrai közül az egyik figura hiányzó fél fejét ugyancsak pótoltuk. Ugyanitt, annak ellenére, hogy az Angyal szárnyairól múlt századi fotót ismerünk, a II. világháborúban elveszett, hiányzó szárnyakat nem pótoltuk. Ezt az oltárt különben igyekeztünk viszonylag teljesen, - azaz formailag is - helyreállítani, a hiányok pótlása ugyanis mindenütt egyértelműnek látszott. V. Szinbeli, felületi kiegészítések Mivel az oltármüvek rongáltsági foka, állapota különböző, minden oltárt egyedi elbírálás alapján egészítettünk ki. Az elbírálást mindig megnehezíti, hogy egyetlen oltár különféle részei is különböző mértékben rongáltak. Nem törekedtünk ezért feltétlenül egyetlen és egységes elvűi kiegészítésre. A liptószentandrási Mária oltárnak a középképe, szárnyai és predellá- ja maradt meg. Oromzata elveszett és számunkra ismeretlen formájú volt. A középkép alsó és a felület bizonyos részei erősen sérültek, mig más helyen aránylag jó megtartású: A lilásvörös szin felületének közel a fele mozaikszerűen hiányzott. A testszinek erősen kopottak, a két térdeplő angyal fejéről a befejező réteg lekopott. A keret, a glória és a brokátminta eredeti ezüstje oxidálódott, miután a lüszterbevonata elpusztult. A fehér krétaalap és a bólusz kivilágított a kopott fémbevonat alól. Tekintettel arra, hogy főleg csak a drapériák voltak hiányosak, a formai kiegészítések teljes mértékben indokoltnak látszottak. A kép szin- hatása rekonstrukció nélkül, pusztán retusálással helyreállítható volt. Az eredetileg ezüsttel és lüszterrel fedett brokátminta és glória, valamint a keret csak kis részekben maradt meg eredeti formájában. Minden esetben akvarellel restauráltunk vonalkázó - trateggio - technikával, a kopott eredetinek hatását biztosító módon. E Mária-oltár esetében igazában a középső kép helyreállításának gyakorlatát követtük a szárnyakon és a predellán is. Sikerült három, különböző időben és helyben működő restaurátor munkáját egységesíteni. A középkép az esztergomi Keresztény Múzeumban, a szárnyak a Nemzeti Galériában Budapesten, a predella a Szépművészeti Múzeum egyik restaurátorának műhelyében készültek el. 34
