Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Kázik Márta: Szárnyasoltárok rekonstrukciója és restaurálása a Magyar Nemzeti Galériában
a nézőhöz szóló felirat. Több viszont az olyan feljegyzés, melyek a műhelymunkával kapcsolatosak: alkatrészek, szobrok elhelyezésére vagy a későbbi javításokra vonatkozóak, ezenkivül bekarcolt monogrammok, feliratok, évszámok. Ezek a feljegyzések az egyes átfestési rétegek, javítások datálása szempontjából fontosak lehetnek. III. Konzerválások A fellazult, pergő festett felületek védelme mellett az erősen károsodott fát faerósitó adalékok bejuttatásával konzerváljuk. Az esetek nagyobb részében az eredeti illesztések, összeépítések helyreállítása céljából szükséges a festett-aranyozott fatáblák kiegyenesítése és parkettarendszerrel való megerősítése. A kisszebeni Anna oltár predella előlapját paraloid B 72 műgyanta pentaklorfenol adalékos toluol oldatával itattuk, majd présrendszerben egy hónapig fokozatosan egyenesítettük ki. Közben az oldószer erős párolgását meggátoltuk. Az itatás előtt a pergő részeket megerősítettük, az átfestéseket és szennyeződéseket eltávolítottuk, és a festett felület védelméről gondoskodtunk. Az oldószer teljes elpárolgása után a régi repedések fahiányait pótoltuk, összeragasztottuk majd mozgó parkcttarend- szerrel láttuk el. Az így kiegyenesített predella előlapot összeépítettük és a dombormű, valamint a két pillér felerősítése is lehetővé vált. Nehezebb feladat volt a kisszebeni Angyali Üdvözlet oltár predellájá- nak konzerválása, hiányainak pótlása. A korábbi megerősítéseket el kellett távolítanunk, mert az a hátlap sűlyos deformálódását és sérülését okozta. A töredékek konzerválása után a nagyterületű hiányt rétegelt, hársfadarabokból összeállított panellel egészítettük ki. A panel felső részét az eredeti törésfelülethez igazítottuk, rejtett csapokkal és ragasztással erősítettük fel, az alsó töredékes részt 2 mm vastagságúra sorvasztva a panelbe átültettük. Az igy kiképzett pótlás jobban együtt mozoghat az eredetivel, mely gyenge és egyenlőtlen vastagságú. A kisszebeni Anna oltár szekrényének hátlapját három deszkából építették össze. A ragasztások szétváltak, és az eredetileg vasszögekkel felerősített angyal-dombormu is háromfelé hasadt, ami tovább töredezett. A hátlapot kiegyenesítettük, rejtett csapolással összeerősítettük és par- kettáztuk. A dombormű faanyaga annyira roncsolt volt, hogy csak a külső felület és a vastag alapozás védte a széteséstől. Az egyes darabok külön- külön deformálódtak, összeillesztésüket ilyen formában nem végezhettük el. Az egyengetés és konzerváló oldattal telítés ebben az esetben három hónapig tartott, Összeragasztás után a hátoldalt műgyantával felragasztott üvegszövettel erősítettük meg. A dombormű hátoldalára három tartóelemet építettünk és ezeknél fogva erősítettük a szekrény falára. így a két tárgy mozgását függetlenítettük egymástól. A szekrény oldalainak roncsolódott csapolásait kicseréltük. Az űj fecskefarku illesztéseket a roncsolt részek eltávolítása után az eredeti deszkába eresztettük, majd ezekre az eredeti töredékek lesorvasztott darabjait átültettük. IV. Az oltárok formális rekonstrukciója Az oltárok szerkezeteinek összeépítése, nagyobb hiányok pótlása, illetve rekonstrukciója is sok esetben megoldható és szükséges. A farag-
