Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Somlósi Éva: A csolnoki avar vaskard restaurálása
A legújabb vizsgálatok szerint, a gél formájú vashidroxid mellett alfa és gamma FeO/OH/, Fe II-oxid és Fe III-oxid van jelen. Kiszárítva vagy hevítve a Fe(III) hidroxid oldhatatlanná válik, átalakul FeO/OH/, majd Fe(III) oxiddá Fe203 (hematit). Két módosulata ismeretes. Magne- titté redukálható Fe304 (FeO. Fe203), tovább redukálva fekete Fe(II)-oxi- dot kapunk. Vasoxidon kivül előfordulhat pl.: FeC03 (vaskarbonát), (Fe3P04). 8H2O tengerből kiemelt tárgyaknál, FeS2 vasszulfid. Korróziós folyamatok lejátszódnak a légkörben, folyadékokban és a talajban is. A talajban lejátszódó vaskorrózió kémiai és elektrokémiai folyamatokra vezethető vissza. Fatárgyak és fa közelében a Fe különösen hajlamos korrózióra (Stambolov). A vas föld alatti korróziója, a talajtípustól is függ. A lúgos talaj kevéssé korroziv hatású, vízáteresztő képessége kisebb, A homokos talajok vízáteresztő képessége nagy, a korroziv hatás erős. A népvándorlás- kori leletek általában homokos talajból kerülnek eló. A talajban levő le- vegóhiány más komplikációkat is okozhat. Vastárgyakon elkerülhetetlenül szénhidrátok is jelen vannak, - fermentációs folyamat indul meg (kóli- képzó baktériumok), széndioxid és hidrogén fejlődik. A hidrogén megtámadja az oxidréteget. A széndioxidgáz anaerob körülményeket teremt, szulfát redukáló baktérium keletkezik. Két baktérium bonyolult kölcsönhatása súlyos korróziót okozhat. A vas korróziós termékei közül különösen veszélyes a klórtartalmú vasvegyület. A kloridionok katalizálják a vas oxidációját és anódként - kátédként működő helyek alakulnak ki. Reakciók végtelen sorát indítja el a Cl-ion, amig nedvesség és oxigén van jelen. A vaskardban az évszázadok alatt mélyreható kémiai változás játszódott le. A népvándorláskori tárgyaknál jellemző a kristályközi korrózió. A kard kezelésénél igyekeztünk kerülni a kémiai és elektrokémiai módszereket, hogy kristályrács mentén a fém belsejében kialakult korróziótermékek ki ne oldódjanak és a tárgy szét ne essék. IV. A kard konzerválásának munkamenete A kardot és a fatok-maradványokat először desztillált vízbe tettük és mechanikusan tisztogattuk, ügyelve arra, hogy csak azokat a rozsdarétegeket szedjük le, amik eltorzították az eredeti formát. Sajnos már ekkor látható volt, hogy a fatokból igen kevés maradt épen. A kiszáradásnál vetemedett fadarabok porrá zúzódtak. A faanyag, amelyből a kard hüvelyét készítették, mélyreható változáson ment keresztül. A víz elpárolgása miatt a fa kompaktsága alaposan megváltozott, törékennyé vált (a kohézió megszűnt). Állandóan nedvesen tartottuk a darabokat. Az aktív korróziós folyamatok révén elég sok ásványi anyag került a fa anyagába. A nagyobb darabokat 2000-es polietylénglikollal konzerváltuk. Néhány darabot vizsgálati célok miatt nem konzerváltam. A mikroszkopikus metszetvizsgálatok és a kémiai analízis érdekes eredményeket szolgáltathat. Érdekességként megemlítem, hogy ebből a korból származó kardoknál az egyik esetben a kard hüvelye vörös fenyőből készült (Törökbálint). A Sze- ged-csengelei l.sir gyíírús markolatú kétélű kardjának hüvelye fűzfalemez- böl volt. 188
