Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Duma György: Képlékenyen megmunkálható gipsz
tartalom mellett a gipszmassza az agyagoknál tapasztalt képlékeny tulajdonságokat mutat (8. ábra). Ezt a ma már kevéssé ismert jelenséget több mint száz évvel ezelőtt - minden bizonnyal régi tapasztalat alapján - leírták. 29-31 Meglepő, hogy beható vizsgálatával ezideig nem foglalkoztak. Feltehető, hogy a kolloid anyagok lehetővé teszik a szemcsék körüli hidrátburkok kialakulását. Mint ismeretes, ezek meghatározott rétegvastagsága mellett a képlékenység felléphet. A képlékeny tulajdonságok kialakulásában minden bizonnyal - miként az agyagásványoknál - jelentős szerepe van a kolloid méretű kristályszemcsék lemezes alakjának is. Mivel a formálhatósághoz megkívánt képlékenység csak kis víztartalommal léphet fel, azért e sajátos gipszmasszák készítésénél szokatlan technológiát kell alkalmazni: a strukaturgipszhez történik a víz adagolása. A stukaturgipszhez lehet közvetlenül az Althaea gyökér főzetét adni, kisérleteink alapján azonban azt tapasztaltuk, hogy előnyösebb, ha a növény gyökerének finomszemcsés, porított anyagát már a feldolgozandó gipsz tartalmazza. Ez utóbbi esetben a gipsz képlékenységét kedvezőtlenül befolyásoló keményítótartalom nem oldódhat ki. Mindkét esetben fokozatosan, állandó gyúrás közben kell a főzetet vagy a vizet a gipszhez adagolni. A gipsz a megmunkálás alatt mindinkább képlékennyé válik, az agyagokra jellemző formálható sajátosságot nyer. A képlékeny alakítható- ság idővel csökken, mivel az ahhoz szükséges mennyiségű víztartalom, a félhidrátnak kettőshidráttá alakulás miatt fokozatosan kevesebb lesz. A képlékeny alakíthatóság ideje a növényi adalékanyag mennyiségének emelésével - bizonyos fokig a felhasznált víz pótlásával - növelhető, kisérleteink alkalmával meghaladta a négy órát. Elméletileg 84, 3% félhidrát kettőshidráttá alakulásához 15, 7% vízre van szükség. A stukaturgipszek ipari feldolgozásánál ennél sokkal nagyobb vízmennyiséggel kell dolgozni. A víztartalom emelésével jelentősen nő a gipszöntvény porozitása és csökken a szilárdsága. A porcelániparban a nagyszilárdságú öntvényekhez 36%, a normál sokszorositó formákhoz 43% az erősen szívó formákhoz 50% víztartalmú, - 0,56, 0,81 illetőleg 1,0 VG értékű - gipsz-szuszpenziókkal dolgoznak. ^2 Az alábbiakban közölt kísérleti adatokat, kereskedelmi forgalomban lévő közepes minőségű, 86% félhidrátot tartalmazó stukaturgipsz feldolgozásával nyertük. A gipsz készítésénél minden esetben egy perc beszó- rási és két perc keverési időt alkalmaztunk, a képlékeny gipsz gyúrási ideje azonosan három perc volt. A csak stukaturgipsz (S), valamint stukaturgipsz és 3% Althaea gyökér porának keverékéből készült önthető (SA) és képlékeny gipsz (SAP) vízszükségletét táblázatban foglaltuk össze (II. táblázat). A gipsz szilárdulását - kötését - idő függvényében Vicát készülékkel követtük, a méréseknél egységesen 2 mm <p tüt és 300 g terhelést alkalmaztunk. A gipsz kötésével kapcsolatos méretnövekedést, valamint a melegedés meghatározására a szerző által tervezett vertikáldilatométert alkalmaztuk. E készülékkel a gipsz kötésére jellemző dilatációs és termikus folyamatok egyidőben tanulmányozhatók. A gipsz lineáris méretnövekedése (A?-), 0,01 pontosságú mechanikai mérőórával közvetlenül határozható meg. A kötéssel kapcsolatos hőmérsékletváltozás (Afc) elektromos mérőműszerrel 0, 1°C pontossággal követhető. A gipsz lineáris mé171
