Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Duma György: Kályhacsempék mázai a XV. században
koknak szokásos 3,5-5% Fe00„ szennyezése volt, ami a tárgyalt mázak 1% alatti vastartalmában jeíentkezik. Éppen ezért egyes mázaknak ennél magasabb Fe2C>3 tartalmát - a rézoxidtartalommal azonosan - a mázak színezésére szolgáló adaléknak lehet tekinteni. Az elemzési adatokból kitűnik, hogy a mázak közti azonosságok és eltérések a kémiai összetételük közvetlen összehasonlitásával nem határozhatók meg. Ehhez a minden mázban azonosan jelenlévő PbO és SÍO2 összetevőkből álló ólomszilikátokat találtuk alkalmasnak. Mint ismert a fazekas a különböző szines mázait minden esetben az azonos összetételű színtelen mázhoz - az alapmázhoz - adott adalékanyagokkal állítja elő. Joggal tehető fel, hogy a középkori fazekasok is ezt az egyszerű gyakorlatot követték. A kályhacsempék mázait ennek megfelelően színtelen alapmáz és adalékanyagok keverékének tekintettük. Ha az előzőkben említett kaolintartalmat az adalékanyagok közé soroljuk, akkor az 5. sz. csempe eltérő máza a többivel azonosan egyszerű, két- összetevős ólomszilikátból álló alapmázra vezethető vissza. Ebben az esetben a máz elemzéssel meghatározott SiC>2 -tartalma a kaolin és az alapmáz között oszlik meg. A kályhacsempék színtelen alapmázainak jellemzésére a két főösszetevő mól % arányait választottuk (II. táblázat) (6, ábra). Szembetűnő az 1-2.SZ., valamint a 3-5. sz. és 6-7. sz. csempék alapmázainak közel azonos összetétele, a 6. sz. és 7. sz. csempék alapmázainak hasonlósága. A XV. század kezdetétől annak végéig a mázak ólomtartalma csökken. Az ólomtartalom csökkenésének kérdésével, - melyet joggal lehet tudatos tevékenységgel kapcsolatban hozni, - a következőkben részletesen foglalkozunk. A tárgyalt mázak kémiai összetételéből következik, hogy nem ellen- állóak kémiai behatásokkal szemben. A korróziós pusztulás nyomai legjobban a 3. és 4.SZ. zöld színű csempéken látszanak. Mivel a mázak AI2O3 és Fe2C>3 tartalma az oldhatóságot jelentősen csökkenti, azért a barna színű mázak azonos körülmények között viszonylag jobb állapotban maradhattak meg. 11 Általánosan ismert, hogy az ólomszilikátok olvadékainak kis felületi feszültsége van, jól nedvesítik a kerámiai anyagokat, tűszúrások és hul- lámosodás nélkül terülnek el. A mázak kémiai összetételéből számítással meghatározott felületi feszültségét12, táblázatban foglaltuk össze (III. táblázat). A mázolvadékok viszkozitása az égetési hőmérséklet emelkedésével állandóan csökken. Azonos hőmérsékleten az egyszerű ólomszilikátok (PbO-n. SÍO2) viszkozitása a kovasavtartalom emelkedésével nagymértékben megnő. Mivel a kályhacsempék mázainak hőmérséklet függvényében változó viszkozitását közvetlenül nem határozhattuk meg, azért azokra csak közelítő adatokat adhatunk13 (IV. táblázat). Az adatokból jól látható, hogy az 1.-5. sz. csempék mázai már alacsony hőmérsékleten kisviszko- zitású - hígfolyós - olvadékot képeznek. Az Fe3+ és az Al3+ ionoknak a mázak viszkozitását csökkentő hatása csak az 5. sz. csempénél észlelhető. Mikroszkóp alatt egyes csempéknél, az erősen hajszálrepedéses átlátszó mázfelületek alatt jól láthatók a fehérszínű engoberéteg jellegzetes hullámvonalas repedései (7. ábra). A mázakra egységesen jellemző a kevés elszórtan látható feltáratlan fémoxid és kvarcszemcse. A mázréteg 136
