Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Móré Miklós: Vászonra festett képek újrendszerű feszítőkeretéről és a kapcsolatos problémákról

len - eredeti nagyságú, parkettázatlan - táblák. Tehát a XVIII. -XIX. századforduló előtt készült, vászonra festett müvek szinte kivétel nélkül átestek valamilyen beavatkozáson, többnyire szükségszerűségből adódóan.

Az ujravásznazásokkal párhuzamosan a feszitőkeretek szemrevételezése is sok tanulsággal járt. Itt mindjárt elmondhatom, hogy számos esetben az elfogadhatóan dublirozott képvásznat az egyébként gondosan megmunkált, de rossz mechanikai elven szerkesztett keret feltűnően károsítja. Ez a jelenség azért érdemel figyelmet, mert a kiváltó ok a kép fennmaradása szempontjából - az újravásznazás minősége mellett - döntő szerepet játszik.

A régebbi megoldások lényegében azonos alapelvből indultak ki, mivel a keretek sarokpontjain hozták létre az ékeléssel járó feszítőhatást. Volt azonban kivétel is, amikor átlós betéttel hidalták át a sarkokat.

Példa erre A. V. Dyck "Házaspár arcképe" című művének feszítőkerete a XIX. századból. Ez a megoldás a korabeliek legjobbjának tekinthető. Külön figyelmet érdemel a sarokcsapolás nyílása, aminek szerkezeti háttere kiküszöböli az egyéb megoldások hibáiból adódó következményeket.

Köztudott, hogy a sarkok ékelése idővel a csapolások meggyengüléséhez, a továbbiakban elferdüléséhez vezet, a képvászon ugyanott fokozottan megnyúlik, majd hullámosodik.

Jobban szemügyre véve a sarkokat, további megállapításokat tehetünk:

1. A csapolások idővel annál jobban lazulnak meg, minél kisebb a felületük, minél vékonyabb a keresztmetszetük és főleg, minél magasabb az ékek lejtésszöge.

2. A keretek alaptípusának sarokrészein az ékelés lépcsős vonaleltérést hoz létre.

3. Az ékelés következménye, hogy a sarok peremfelületén a vászon idővel fellazul és a keret élén lépcsősen deformálódik.

4. A sarok peremfelületén a csapolások vékony falvastagsága miatt nehézséget okoz a képvászon felerősítése.

5. Az ékek - hacsak nem tökéletesen azonos lejtésszögüek és azonos utat megtevők - egymástól eltérő emelést adnak, következményeként a csapolást síkban eltérítik.

Az előzőekben leírt tapasztalatok, több publikáció, valamint a római Központi Restaurátor Intézetben látott kísérletek arra ösztönöztek, hogy munkatársaimmal a mi körülményeink között kivitelezhető, korszerűbb feszítőkeretet hozzunk létre.

A most, újólag bemutatott keret, amelynek minden részlete régebbi megoldásból származtatható, összességében mégis új mechanizmus.

1. Elsőként - szembetűnő különbségként - a belső merevítők új elrendezését emelem ki, amelyek kettős célt szolgálnak. Először az ékelés helyét változtatják meg, másodszor a keret elcsavarodását - propel- lerszertí deformálódását - akadályozzák meg. (A régi megoldásnál

a belső merevítők a külső keretlécek felezőpontjában - elfordulási tengelyében - csatlakoznak, így az elcsavarodási megakadályozni nem tudják.)

2. Az ékelés helyének megváltoztatása lehetővé teszi a képvászon sarokrészeinek tehermentesítését, azaz túlfeszítettségének csökkentését, továbbá a sarokcsapolások tehermentesítését is.

128