Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
T. Bruder Katalin: A Szomor-somodorpusztai római kori kocsilelet kancsójának rekonstrukciója
a helyére tenni és bemintázni. A kancsótest végleges megformálása után az eredeti fenékdarabot leválasztottuk, és a megmintázott plasztilint leemeltük az állványról. A plasztilinmintáról szilikon negativot készítettünk. Ezt követően a negativot tettük vezetővé grafitporral, majd a forma ki- csapatása következett savas rézfürdóben. A szilikon formát nem vágtuk ketté, hanem behelyezett anódot alkalmaztunk. Ezzel elkerülhettük, hogy a kiegészítés két darabból készüljön. A formából kivett darabot forrasztóónnal kiforrasztottuk. Ezzel kettős célt értünk el: egyrészt a kihevítés alatt a rideg rézanyag kilágyult és elvesztette az eró's törékenységét, másrészt a galvanoplasztika készítése közben keletkezett apró folytonos- sági hiányosságok is megszűntek. Mivel ehhez a munkához forrasztóvíz felhasználása volt szükséges, a forrasztást alapos semlegesítés követte. A rekonstruált kancsótest felsó' csatlakozó része úgy készült, hogy az eredeti vállrész rácsússzék. így kelló ragasztási felület állt a rendelkezésünkre, akárcsak az alsó csúcsnál, ahol a beépítésre kerülő eredeti lemez helyét már a plasztilinbe bemintáztuk. A teljesen hiányzó talprészt analóg római kori kancsók talpformájának és arányainak felhasználásával, először szintén plasztilinból formáltuk meg, majd erről is galvanoplasztikái másolat készült, szilikon negatív segítségével. Az aránylag kis talpat, már a római korban is kitöltötték ólommal, hogy a kancsó borulé- konyságát kiküszöböljék. Mi erre a célra forrasztóónt alkalmaztunk. A rekonstrukciót szolgáló darabok teljes kidolgozását a patinázás követte oly módon, hogy szépen illeszkedjenek az eredeti darabok színéhez, de visszafogottabbak maradjanak és kiemeljék a tárgy megmaradt részeinek szépségét. Bár a kancsó fenékcsúcsa eredetileg egy szegeccsel vagy csappal volt a talphoz erősítve - amint a fenékdarab közepén lévő szabályos kis lyukból világosan látható - mi a ragasztásos illesztési módot választottuk. A számos rendelkezésre álló ragasztóanyag közül a Diamant Kitt "bronz" tűnt a legalkalmasabbnak, nem is annyira jó ragasztási tulajdonságai miatt, hanem azért, mert acetonban oldódik, és igy a tárgyról szükség esetén a kiegészített részek bármikor könnyedén eltávolíthatóak, az eredeti darabok és a kiegészítő darabok legcsekélyebb sérülése nélkül. A ragasztások elvégzése után a kiegészítés és az eredeti darabok síkban teljesen illeszkednek, és egymás szerves folytatásaivá váltak. JEGYZETEK 1. Ltsz: 1888/78. Mack Eduárdtól vásárolva. 2. Ltsz: 1888/142-13. Ajándékozta Metternich Richárdné. 3. Gaul Károly: Ókori kocsi helyreállítása a somodori sírlelet alapján. Archeológiái Értesitö IX/1889/201. 4. A rekonstrukciót végezte Szabó László és Bruder Katalin. 5. Ltsz: 1889/90-1. Vétel Mack Eduárdtól. 6. Bónis Éva: Uj rekonstrukciók a Szomor-somodorpusztai római kori temetkezési kocsi felszereléséből. Folia Archaeologica XXIX/1978/ megjelenés alatt. - Itt köszönöm meg dr. B. Bónis Évának szives segítségét. 111
