Múzeumi műtárgyvédelem 4., 1977 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Seres László - Szentkirályi Miklós - Velledits Lajos: A kisszebeni Mettercia-oltár szekrényének restaurálása
Az aranyozott felületek tisztításához szuper kromofág és amonium solá- tum volt a megfelelő, míg a zöld és aranylüszter átfestésének eltávolításához négy rész butilacetát, négy rész cellosolv, 1-2 rész hangyasav keveréke volt az oldószer. Közömbösítéshez ammóniaoldatot és terpentint használtunk. A lepel felületén különös óvatossággal haladtunk, mert a fehér tojástempera csak gyengén kötődött a fémbevonathoz. A korábbi mechanikus tisztításkor is itt vált el a legkönnyebben. A feltárt felület szépsége és viszonylag jó állapota őszinte csodálatot váltott ki belőlünk. Épségben maradt meg az arc, az aranylüszter (eltekintve a technikára jellemző pikkelyes kitöredezéstól), a mainál lényegesen vastagabb aranyfóliával borított szárnyak és a gazdagon redőzött ing. A lepel sok helyen kopott és fája - amely itt egészen vékony - sérült, a terülódísz viszont nehézség nélkül mindenütt követhető volt. A lepel szegélyének zöld lüsz- terezése erősen megbámult, feltehetően a kötőanyagként alkalmazott gyanta sötétedése miatt. A felső részét eredetileg öt darab fémdísz vagy fémbe foglalt kő díszíthette, ezek elvesztek, csak az ólomszegek maradtak meg. Ugyanígy hat kivételével hiányoztak az angyal mellén kereszteződő pántokat díszítő gombok. A dús csigákba faragott haj kagylóaranya erősen megkopott. A felület folyamatosságának helyreállítása és retusálása kezdetén azt állapíthattuk meg, hogy sem az oltárszekrénynek, sem a domborműnek nincs olyan része, ahol az eredeti színt ne lehetne meghatározni. A munka, amelyet eddig elvégeztünk, lényegesen nagyobb volt, mint az esztétikai helyreállítás művelete. A hiányzó alapozásokat, a nyers fa enyvezése után nyulenyvből és dorogi mészkőporból főzött masszával egészítettük ki. Ez főképp az aranyozott felületeknél volt indokolt, hogy a felhordott fóliák polírozás és koptatás után az eredeti aranyfüsttel harmonikus egységet alkossanak. Minden festett felületet megkülönböztethető, vonalkázott, retusálással egészítettünk ki, pótoltuk a dombormű pántjainak elveszett gombjait, rekonstruáltuk a szekrény alsó élszedett lécét, amelynek felületét aranyoztuk, illetve az eredetinek megfelelően vonalkázva retusáltuk. Nem állítottuk viszont helyre a korábbi barbár tisztítás okozta sérülést a dombormő lepelrészén. Egyrészt a rongálódás túl nagy ahhoz, hogy a retusálás ne tűnjék erőszakolt megoldásnak, - nem beszélve arról, hogy a minta itt nehezen követhető - másrészt a szekrény szobrai eltakarják és így a látogatót nem zavarja majd az oltár szemlélésekor. A szakembereket pedig, akik behatóan tanulmányozzák majd a müvet, nem áll szándékunkban megtéveszteni. A retusálások befejeztével a festetlen fafelületeket fehérített méhviasz carnauba viasz, damnár gyanta és terpentin keverékéből főzött viaszpasztával kezeltük. Dammárgyanta oldatot használtunk közbeeső firniszként, majd a végső bevonatot Rembrandt retouching varnis-sal adtuk meg. Legvégül pedig az eddig külön kezelt darabokat újra összeépítettük. Az elkorhadt eredeti csapokat mindenütt újakra cseréltük ki és a szerkezet korábban ismertetett igen pontos és jól átgondolt eredeti felépítése lehetővé tette, hogy az elemeket könnyen újra egybe lehessen építeni. A szobrokat tartó emelvény ma is úgy áll eredeti helyén, hogy azt bármikor minden erőszakos beavatkozás nélkül elemeire lehet szedni és láthatóvá válik a mester szerkesztő rajza a talpdeszkán. 99
