Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Kastaly Beátrix: A hírlaprestaurálás néhány kérdése, különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár állományára

kor a kiindulási állapot is jól jellemezhető. E kísérletek eredményei azonban konkrét esetünkben csak tájékoztatásul szolgálhattak. Mivel feladatunk a hosszú évtizedek alatt különféle elváltozásokat szenvedett papírok megmentése, tájékozódnunk kellett állapotukról, és fel kellett deríteni azokat a módszereket, amelyek segítségével a pusztulás ütemét és mértékét csökkenteni lehet. A kísérletek céljaira a Széchényi Könyvtár hirlaptárából a többi anyaggal együtt raktározott duplum-számokat választottunk az elmúlt 150 év anyagából.

A kísérletek kettős célt szolgáltak: az eredeti állapotot feltáró mérések nyomán kialakult kép tükrözze állományukat, másrészt: az ajánlott szereket kipróbálva megállapítsuk, melyik a legalkalmasabb ajánlott anyag a sav közömbösítésére, és milyen módon használjuk.

Az újságnyomó papírok speciális összetételéből eredő kémiai és fizikai tulajdonságok sajnálatosan nagy mértékben függenek össze.

A papirt cellulózrostok építik fel, amelyeket kisérőanyagaiktól többé-kevésbé megtisztítják^ és amelyek néhány száz, legfeljebb 1200 cellulózmolekulából épülnek fel. A rostok a gyártás során összekuszálódnak, mechanikailag egymásba kapcsolódnak, és a segéd- és töltő-anyagok révén a hézagok is kitöltődnek. A hírlapok papírjának gyártásához azonban a múlt század 70-80-as évei óta mind nagyobb mértékben használják fel a facsiszolatot, amely nem rostos anyag. Kémiai feltárás nélkül, pusztán mechanikai utón apróra őrölt fadarabkákból áll, amelyek egymástól elszigetelt kisebb-nagyobb halmazokban beágyazódnak a töltőanyagokba, s a halmazok között helyezkedik el a hozzáadott kevés rostos cellulóz. A mechanikai őrlés nem képes a cellulóz mellől eltávolítani a fa többi alkotórészét, a 10-20 százalék pentozánt és a 20-30 százalék lignint. Ezek közül a lignin a károsabb, a- mely nagy molekulájú aromás vegyületekből épül fel. Ezekhez savas csoportok kapcsolódhatnak, illetve az aromás vegyületekből hő hatására szerves savak hasadhatnak le.

Az újságnyomó papírok magas savtartalma a következő okokra vezethető vissza:

1. A facsiszolat nagy lignintartalma, a lignin savas bomlása,

2. az aluminium-szulfát savas hidrolízise,

3. a légkörből felvett kén-dioxidnak kénsavvá ill. a ligninhez kapcsolódva hidroxi-szulfonsavakká való alakulása.

Az öregedési folyamat során növekvő mennyiségijen keletkező különféle savak az eleve gyenge fizikai állapotú újságnyomó papírra káros hatást fejtenek ki. A cellulóz lebomlásának két fő útjára, a savas hidrolízisre és az oxidációs lebomlásra a sav kis koncentrációja ül. a nehézfém-ionok katalizáló hatással vannak.

A nagy facsiszolattartalmu lapokat főleg a töltőanyag tartja össze, mivel hiányzik a szilárdító rostszerkezet. A lignin gyorsan lebomlik, ami által a szerkezet tovább gyengül. E kémiai változások hatására következik be a papír fizikai tulajdonságainak, erősségének, rugalmasságának, színének romlása.

A kísérletek eredményességének megállapítására a papirnak olyan tulajdonságait vizsgáltuk, amelyek jellemzőek az öregedett újságnyomó papírok állapotára, a kezelések hatására módosulhatnak, és bizonyos fokig egymással is összefüggésben vannak. Ezek alapján négy jellemzőt mértünk megfelelő kísérleti körülmények között: a papír négyzetmétersulyát, a fehérség mértékét, a savasság mértékét és- 9fl -