Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
B.Kozocsa Ildikó: Papír - és pergamen kéziratok restaurálása az Országos Széchényi Könyvtárban
ján - megengedett és szokásos dolog. Különleges esetekben, amikor a megmentésre másképp nincs mód, a laminálás ritkabecsü kéziratoknál is alkalmazható. Pergamenkódexek restaurálása Pergamenre Írott kéziratok konzerválása gyakran nehezen megoldható feladat elé állítja a restaurátort. Megfelelő ismeretek, tapasztalatok és elegendő gyakorlat híján e munka igen kockázatos lehet. Bár a pergamen kedvező tárolási körülmények között tartósabb a papimái, sokkal érzékenyebben reagál a relativ légnedvesség változásaira, ami a pergamen vetemedésében, deformálódásában nyilvánul meg. A pergamen kezelésénél szem előtt kell tartanunk azt a fontos, látszólag paradox elvet, hogy a deformálódott, zsugorodott, kiszáradt pergamen állapotán csak a nedvesítő anyagokkal történő relaxálás segít, noha végső célunk a vizfel- vevő képesség csökkentése, a további deformálódás megakadályozása érdekében. A relaxáló anyagokat nagy gondossággal kell megválasztani, tekintettel kell lenni a tinták, festékek tulajdonságaira. Eleve el kell vetnünk az olyan konzerváló módszereket, amelyek veszélyeztetik az Írást és díszítéseket. Ezért nem alkalmazzuk például a pergamennek keretre való kifeszitését. Lehet, hogy igy a pergamen tökéletesen kisimul, de a nyújtás, feszítés következtében a szöveg megsérülhet, a festék lepereghet. A relaxálás után a vizfelvevő képesség csökkentése érdekében a pergament megfelelő védőbevonattal kell ellátni. Pergamenrestaurálási módszereinket, tapasztalatainkat egy konkrét munka kapcsán mutatom be. Ez a munka Aegedius Romanus De reginime principum cimü jogtudományi müve. A 14. századból származó kódex az első és eddig egyetlen, Magyarországon talált példány, amelyet már a középkorban is használtak. 1972-ben került elő egy parasztház padlásán, Dozmat faluban. Hosszú ideig heverhetett ott igen rossz körülmények között. Kötése nem volt, az a puha pergamen boritó, 4- mely valamikor fedhette, szinte teljesen elrohadt a nedvességtől s a rovarok is kárt tettek benne. Az ivek fűzése felbomlott, de - mint a restaurálás során kiderült -csak egyetlen levele tűnt el. A lapokat a nedvesség annyira megrongálta, hogy egybe tap adtak, deformálódtak, megkeményedtek. A kék és piros színekkel rajzolt szép iniciálék és az Írás sokhelyütt elmosódott, a levelek felületére penészfoltok ültek ki. A levelek 60 százaléka volt többé-kevésbé hiányos, csonka, főként a széleken. Miután a kódex a restauráló műhelybe került, és a dokumentációs fényképfelvételek elkészültek, néhány hetes kondicionálás következett. Ezalatt történtek a szin- tartóssági próbák, a levelek méretének, vastagságának megállapítása. Ki kellett választani az általunk ismert restaurálási eljárások közül a legcélravezetőbbet. Belaja szovjet vegyész konzerválási eljárása - némi módosítással - alkalmasnak is mutatkozott. (A módszer leirása megtalálható a Restaurátor c. folyóirat 1969. évi 1. számában.) Az eljárást először a restaurálandó kódexhez hasonló állapotú középkori fragmentumon alkalmaztuk, majd kódexünk egyik, leginkább sérült lapján próbáltuk ki. Az eredmény mindkét esetben jó volt. Mielőtt azonban a tulajdonképpeni konzerváló munkát elkezdtük volna, az összeragadt leveleket kellett szétválasztani és fertőtleníteni. A szintartósági próbákat alkohollal, 10 százalékos karbamid oldattal és- 90
