Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Díszítetlen bőrtárgyak restaurálása és konzerválása

Nagyméretű nehéz bőröknél biztosítani kell a ragasztás tartósságát. Ugyanis a súlyos bőr - bármennyire is jó a ragasztás - idővel széthúzódhat, vagy ha gyenge megtartású, a ragasztás mentén elszakadhat. Ennek megakadályozására a husoldalon a bőr felületébe ferdén és keresztbe a ragasztott éleken éles késsel bemetszést vágunk. Ebbe erős szálú fonalat helyezünk, és a felmetszett bőrt Elastosillel visszaragasztjuk. Ha ezt jól leszorítjuk, és vigyázunk, hogy ne kenjük össze ragasztóval a bőrt, a ragasztás teljesen láthatatlan lesz. A bemetszéseket szükség szerint 2-3 cm távolságban megismételjük. Ezáltal olyan erős lesz a ragasztás, mintha a darabok össze lennének csapozva.

A restaurátori munkának sokat vitatott területe a tárgyak kiegészítése. Sokan még létjogosultságát is kétségbe vonják. Mindenképpen ki kell egészíteni a tárgyat, ha különben léte forog veszélyben. Azt, hogy milyen mértékben és milyen stílusban egészítünk ki, azt esetenként kell eldöntenünk. Fontos, hogy a tárgy és a kiegészítés között harmonikus egység alakuljon ki. Ezért a bőrök kiegészítését úgy végezzük, hogy a kiegészítés felülete hasonló legyen az eredeti tárgy felületéhez. Ezért a kiegészítéshez az adott tárgyon keresünk egy megfelelő nagyságú felületet, s erről szilikon negatívot készíthetünk. A negativ levételéhez kenhető szilikon gumit használunk. Felkenés után erősítésül vékony tüllt ragasztunk a szilikonba s végül az egészet egy sima kemény PVC lappal leszorítjuk, hogy egyenletes vastagságú levonatat kapjunk. Negatívot mindig konzervált bőrről vegyünk, igy biztosan nem ragad a bőrfelülethez a szilikon. Kisebb kiegészítéseknél (3-4. kép) úgy járunk el, hogy a levett negatívot színével felfelé fordítjuk, és elhelyezzük rajta a kiegészítendő bőr darabjait. Ennek az eljárásnak a nagy előnye, hogy a legkisebb bőr töredéket sem kell eldobni, s a helyére lehet illeszteni. Tehát ezeket a töredékeket elhelyezzük a negatívra színükkel lefele. Ha a pontos helyét nem tudjuk, a nagyobb darabok szélét kb. 1 cm szélességben, a kis darabokat egész felületükön a színoldalon lanolinnal bekenjük, és a szilikon negatívon helyükre ragasztjuk. Ha minden darab igy a helyére simult, a fennmaradt közöket az alábbi masszával, műanyag tortakenőlapát segítségével vékonyan és egyenletesen kikenjük.

Polivinil-acetát diszperzióba (pl. Planatol) megfelelő szinü ásványi festéket keverünk, és töltőanyagként legfeljebb 5 százalék igen finom szálú azbesztpehelyt adunk. Miután felkentük a masszát, vékony, lágy tX)liuretán habbal összenyomjuk, hogy a két réteg összeragadjon. Ezután száradni hagyjuk. Ha a bőrnek a husol- dala nem látszik, további réteget már nem huzunk rá. Száradás után a negatívot lehúzzuk a kiegészitésről, és megvizsgáljuk széleit, hogy megfelelően össze- ragadt-e a bőrrel. Ha nem, utána ragasztjuk Planatollal. Ha szükségesnek látjuk, a kiegészítés széleit is megerősíthetjük vékony beragasztott fonalakkal. A bőr felületén maradt lanolint lakkbenzines ronggyal töröljük le. A kiegészítés felülete Ugyanúgy kezelhető, mint a bőrfelszin, igy a két felület hasonló lesz.

Ha indokolt, bőrápoló krémmel is bekenhetjük. Nagyobb felületek kiegészítése ugyanígy történik, de textilre laminált poliuretán szivacsot ragasztunk a polivinil-acetát réteg fölé. Ha a husoldal is látszik, a dolgunk nehezebb, megfelelő felületet csak valódi bőrrel kaphatunk. Kisebb kiegészítésekhez az eredetihez hasonló szinü bőrt turmixgépben vizes közegben foszlatunk, a foszlatott bőrrostokat vékony rétegben szétteregetjük, és a vizet kipréselve száradni hagyjuk.

85