Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
T. Knotik Márta: Gótikus miseruhák restaurálásáról
gott sebe pedig a penge szélességét. Ezek alapján az eredeti technika szerint pótolhattuk a pallos hiányzó részét. A miseruha aljának szegéséből épségben került ki az alsó mártiralak (a miseruha ikonográfiájáról Szilágyi András irt a Művészet 1976/1 számában) továbbá lábszára és lábfeje. Ismeretükben az egész képmező eredeti nagyságában kibontakozhatott. A kereszt virágos keretelésének restaurálásával és részben pótlásával: a hímzett tüzvörös alap, a zsinórozás, a virágok, a levelek eredeti rendszerű felrakásával visszanyerte domináló szerepét. Összegezésül meg kell jegyeznünk, hogy ilyen fokú restaurálásra csak kivételes esetekben van lehetőség. A miseruhák kínálkoztak arra, hogy eredeti szépségüket felidézve állítsuk őket helyre, és ezt vétek lett volna elmulasztani. Bár a leirt megoldásokat kizárólag e két műtárgyra alkalmazhattuk, az elv, melyet leírásuk kapcsán végigvezettünk, minden restaurálás alapja. (XXI/46-47; XXII/48-49; XXIIl/50-51.) Összefoglalá s Az Iparművészeti Muzeum két későgótikus miseruháját a muzeum 1974-es "Gótika" kiállítására állították helyre. A bársony alapú miseruhák himzett ábrázolásai magasplasztikával készültek, és ezek rongálódtak meg a legerősebben. A szerző sorba veszi helyreállításuk szakaszait. Foglalkozik az igazgyöngy diszitéssel, a figurális részek szobrászi megoldásával. Elmondja a bársonynak, a kereszt hátterének és az alakoknak a feltáráson alapuló egyenlő mértékű restaurálását és kiegészítését. A miseruhák e műveletek egységes színvonalával nyerték vissza az eredetit megközelítő szépségüket. Végül megállapítja, hogy ilyen mértékű restaurálásra csak kivételes esetekben van lehetőség. A leirt megoldások kizárólag a tárgyalt miseruhákra vonatkoznak, de az elv minden restaurálásra érvényes. 77
