Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

T. Knotik Márta: Gótikus miseruhák restaurálásáról

megoldások léphettek előtérbe, melyek eddig szóba sem jöhettek. Megoldódott a corpus tisztítása és a miseruhához méltó restaurálása. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy a testfelületet képező selyem szennyeződésének és durva javításá­nak (stoppolás) eltávolítása után a selymet úgy kezeljük, mint bármely más tex­tíliát. A testek (1) szétbontása és a testfelület lefejtése nagy meglepetést tartogatott szá­munkra. A glória, töviskoszoru, ágyékkötő és a kereszt aljában térdelő Magdol­na ruhájának peremrészén feltételezett gyöngyözés az aláhajtott részeken előbuk­kant. Évszázadokon át megmaradt ezeken a helyeken hírmondónak pár szem igaz­gyöngy. Megtalálásuk leegyszerűsítette azt a kérdést, hogy mi legyen azokkal a szegélyekkel, melyeket valószínűleg gyöngy takart. A bizonyosság és a gyöngyök méretének, felrakásuk távolságának ismeretében lehetővé vált a gyöngyözés pótlá­sa, amit hasonló nagyságú, árnyalatú igazgyöngyök beszerzésével valóra is tudtunk váltani. A másik meglepetés, mely a testfelület selymének lefejtésekor tárult e- lénk, a test megformálása, mondhatnánk megmintázása volt. A test nagy formáit tépett gyapjúból, az izmokat fonalkötegekből szobrászi módon rakták fel az alap­vászonra. A tökéletesen megmintázott corpus látványa újra meggyőzött bennünket arról, hogy kivételes darabbal állunk szemben. A testfelület selymének (1) lefejtésekor kénytelenek voltunk megbolygatni a régi javítást (stoppolást), mert azt a testhez is hozzáöltögették. Végleges eltávolítá­sára azonban csak tisztítás után került sor. A tisztítás visszaadta a selyem nyers színét, fényét, tapintását, igy a javítás még durvábbnak hatott. Eltávolítá­sa után viszont csupaszon maradt a selyemszövet fénytelen, vastag fonalakból álló fonalrendszere, melyről lekoptak a másik fonalrendszer vékony selyemfona­lai. Ezért a selyemszövet eredeti atlasz szövését tüfestéses selyemhimzéssel pó­toltuk, eltakarva és rögzítve a vastag fonalakat. Evvel a megoldással újra él­vezhetővé váltak a test legszebben megmintázott részei is. A kereszt aljában tér­delő Magdolna alakjának helyreállításánál sem elégedhettünk meg csekélyebb ered­ménnyel. Itt az aranyfonalak tónusa és vastagsága helyenként megoldhatatlan fela­dat elé állitott bennünket, hiszen az eredetihez hasonló fémfonalak beszerzése szinte lehetetlen. A Magdolna-alak ugyancsak tartogatott meglepetést, csuklyája alatt épen maradtak szőke hajfürtjei, ennek alapján eltüntethettük szerzetesre em­lékeztető kopaszságát. Elméletben hasonló utat kellett megtennünk a képsorok (2) alakjainak restaurálá­sánál is. A testfelületeket fedő nyersszinü selyemhimzés hosszú öltései a test kiemelkedő pontjain lekoptak. így az öltések fonalcsonkjai az alakokat tüskésen vették körül, szépen mutatva az öltés indítását és befejezését. Ezt az élvezhetet­len és kusza képet kellett régi rendszerébe terelnünk. A fennmaradt fonal részek egyszerű rögzítése nem volt elegendő, mert leöltögetésük a formák belső rajzát megbontotta és hiányaiknál a leglényegesebb felületek csupaszuk maradtak volna. Visszahimzéssel lefogtuk a meglévő fonalcsonkokat és ezzel együtt eltűntek a csu­pasz testfelületek is. Szerencsére az arckifejezés lényegét adó szemek, orr és száj stabil beépítésükkel állták az évszázadokat. Egyes alakok leemelésével (2) tisztázódott pl. a két alsó kép bútorzata, a legal­só kép történése stb. Utóbbin a markolatnál megtaláltuk a pallos pengeinditását, a figura nadrágjának himzetlen háromszöge mutatta a pengevég helyét, a has vá­- 76 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom