Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Lente István: A falképrestaurálás művészi kérdései

legfontosabb tényező a mii állapota, a hiányok mennyisége és az általuk okozott esztétikai romlás lehet. Hogy meddig tekintünk egy sérült képet teljesen vagy részlegesen helyreállithatónak, s mikor mondunk le a kiegészítéséről, számos tényező játszik közre. A hiányok mennyiségében is van egy határ, amit nem szabad átlépni. A kiegészített részek területének jelentősen alatta kell maradniuk az eredeti részekének. Ha teljes kiegészítés nem oldható meg, akkor a müvet töredékes állapotában mutatjuk be, de a retussal lehetőleg a töredékes kép egységét létre kell hozni, hogy élményt szerezzen. A nagyon töredékes falfestménynél a kiegészítés sem képes az egységes művészi összkép megteremtésére. Ebben az esetben lemondunk arról, hogy értékeit növeljük, nem egészítjük ki; romnak tekintjük. A rom is nyújthat élményt, de ez alapvetően különbözik a művészi élménytől.

A falképek kora a régiségi érték fokozott megbecsülésére indit bennünket. Minél idősebbek, annál indokoltabbnak érezzük a mü sérüléseit, hiányait, rossz állapotát. Ez a régiségből fakadó megbecsülés éppúgy, mint a különleges művészi kvalitásból eredő, visszatarthat a kiegészítéstől, vagy legalább is a minimálisra csökkentheti a beavatkozást.

A térilluzió létrejötte a festészetben a helyreállítás szempontjából vízválasztónak tekinthető. Ettől kezdve a látszati és a valóságos kép sikja nem mindig esik egybe. A festékréteg hiányai szükségképpen a valóságos síkban jelennek meg, ez pedig megakadályozza az illúzió létrejöttét.

A hiányos képnél a néző fantáziája általában meg tudja teremteni az összefüggést, a rajzi kiegészítést. Akkor válnak igazán zavaróvá, ha az ábrázolt tárgyat vagy alakot eltorzítják, groteszkké teszik.

A középkori vagy már korábbi falképek sohasem keltik a tér illúzióját, igy a töredékesség kevésbé akadályozza a művészi hatás létrejöttét. Ezért még egy kis töredék is megőrzi művészi hatását. A hiányok következtében leginkább a barokk falképek veszítenek művészi értékükből, melyeknél a térilluzió a művészi tartalom egyik legfontosabb eleme. Ezeknél a töredékesség megengedhetetlen. A nagy hiányok zavaró hatása attól is függ, hogy hol helyezkednek el. A legerősebb ott, ahol legnagyobb a mélységérzet, valamint a képek közepe táján, és csökken a szélek felé. De azon is múlik, hogy mekkorák a képen belüli kontrasztok. Nagyobb mértékű hiány is elhelyezkedhet olyan szerencsésen, hogy nem árt a kép értékeinek és megjelenésének, vagy a hiányok egy részének rekonstrukciójával is meg lehet teremteni a harmóniát. A falképek túlnyomó része halványabb, kevésbé kontrasztos, a térilluzió bizonyos fokig visszafogott. A barokk falképek teljes kiegészítése nem eleve elkerülhetetlen, sokszor legalább részben elkerülhető a rekonstrukció.

Ha a falkép egy épület alkotórésze, restaurálásuk kérdése még bonyolultabbá válik. A falkép egy adott belső térben mindig meghatározott szerepet kap, egy e- gyüttes része. Ez a szerep független saját művészi értékétől, tehát nem tartalmi vonatkozású. Szerepe lehet alárendelt, egyenrangú társként is részt vehet a művészi hatás létrehozásában, de válhat döntő fontosságúvá is. Az épület funkciója, használhatósága is megköveteli azt, hogy minden eleme többé-kevésbé ép- 20