Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Lente István: A falképrestaurálás művészi kérdései
legyen. Ez a körülmény a kiegészítés mértékét befolyásolja. Eklektikus középületeink reprezentatív funkciója a díszítőfestések gyakori restaurálását követeli meg. Az eredeti festés elpusztításával együttjáró teljes felújítások azonban oda vezetnek, hogy már alig van ebből a korból hiteles diszitőfestésünk. A középkori falkép, és minden olyan alkotás, amelynél a térilluzió nem játszik fontos szerepet, diszitőfestés és festmény egyaránt, szervesen beilleszkedik egy meghatározott építészeti keretbe, azt sohasem töri át. Az együtthatásban művészi értékétől függetlenül alárendelt szerepet tölt be, ezért a kapcsolat nem szab olyan feltételeket, ami a helyreállítás mértékét jelentősen befolyásolná. Annyit azonban minden helyreállítástól megkívánunk, hogy a belső tér harmonikus együtthatását a lehetőségekhez mérten megteremtse. A barokk diszitőfestészet már társává szegődik az építészeti téralkotásnak, a belső tér architektonikus rendszerét igyekszik gazdagítani, kibővíteni, megsokszorozni. És jóllehet tartalmi szempontból alárendelt, a helyreállítás szempontjából döntő szerepet kaphat. A festett architektúra romos állapota éppolyan bántó lehet, mint a valóságosé, mert illúzió és valóság az együtthatásban bizonyos fokig összevegyülhet. Ez a keveredés az illuzionizmus magas fokán válik csak teljessé, amikor a barokk boltozat festménye teljesen áttöri a falat, és az égre való kitekintés illúzióját teremti meg. Ebben az esetben a hiányok a művészi hatás alapvető elemét rombolnák le, ezért a festmény, a diszitőfestés érdekei és értékei háttérbe szorulnak, a rekonstrukció elkerülhetetlenül szükségessé válik. Másrészt a diszitőfestés architektonikus jellege önmagában is megköveteli a teljes helyreállítást. (1/1-4.) Ezek a szempontok jelentősen kitolhatják azt a határt, ameddig a barokk diszi- tőfestések rekonstrukcióját elfogadhatónak ítéljük. De bizonyosan van egy olyan pont, amit nem léphetünk át az egész együttes művészi értékének lerontása nélkül. Nyilvánvaló, hogy egy igen jelentős, vagy nagyobb részéljen elpusztult díszítőfestést nem alkoüiatunk újra. A barokk tér teljes diszitőrendszerének helyreállítása éppúgy illuzórikussá válhat, mint minden olyan törekvés, ami elrugaszkodik a valóságtól és a müvet eredeti anyagiságátől függetleníteni próbálja. Tehát lesznek és már ma is vannak olyan barokk tereink, amelyek diszitőrendsze- rét romnak kell tekinteni, és töredékes állapotában megőrizni. A díszítőfestések illuziókeltő hatása különböző, sok esetben igen visszatartott lehet, A festékréteg anyagi változásai, a színek intenzitásának csökkentése, a kopás, a középtónusok és félárnyékok pusztulása a kontrasztok s a plasztikus hatás csökkenését eredményezik. Emiatt sokszor nemcsak a szándékolt, de más térilluzió sem jön létre, s a szándékolt térhatás is csak feltételezhető. Nem törekedhetünk tehát a térilluzió teljes visszaállítására - ez amúgy is csak átfestéssel lenne megvalósítható - hanem a falképet jelenlegi állapotából kiindulva a retus eszközeivel állítjuk helyre. A kiegészítések mennyisége legtöbbször igy is eléri, vagy meg is haladja azt a határt, amit csupán a hitelesség megőrzése érdekében megengedhetőnek tartunk. Az eredeti intenzitásának a csökkenése mindig visszavezethető természetes okokra, ezért kevésbé érezzük bántónak. A mindig újszerű rekonstrukció viszont hamis benyomást kelt, és ha aránya túlzott, lerontja az eredeti hitelét is. A diszitőfestések architektonikus jellege azonban 21
