Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Koncsánszki Gyuláné: Sámánköpeny és nyakravaló konzerválása és restaurálása
után a bőrök sárgás szintiek lettek, örökre megpuhultak. Ezzel a kikészítés befejeződött. Ha a szőr túlságosan hosszú volt a bőrön, akkor ollóval a kivánt hosszúságúra vágták. Valószínűleg a mi sámánköpenyünk diszitő rátétcsikjainál is ez a helyzet, sőt a nyakravalónál is, ahol diszit a megfelelő hosszúságúra vágott szőr.) Aztán következett a szabás. A köpeny elkészítéséhez három teljes rénszarvasbőrt használtak fel. Az első bőrből vágták ki a köpeny két elejét, a másodikból a hátát, a harmadikból pedig a gallért és az ujjakat. "A füstölés után valószinüleg olajozták a bőröket, forrázott agyvelőt, májat, halikrát kentek az irha husoldalára, és ezt beledörzsölték. Ezek a zsirok telítetlen glicerideket tartalmaznak, melyek cserző hatásúak. A cserzés annál hatásosabb, minél több telítetlen kötést tartalmaz az olaj (halolaj). Az olajos cserzés lényege, hogy a viz hatására a telítetlen zsírsavak hidroxi-zsirsavakká alakulnak át, amelyek azután a kollagén szálrendszer aktiv csoportjaival reagálva irreverzibilis terméket hoznak létre. Az ily módon megkötött olajokat szerves oldószerek sem távolitják el a bőrből, ezek a chamois irhás cserzésü bőrök. A sámánköpeny bőrei valószinüleg a füstöléses és olajos cserzés kombinációi. Az MgO + TRI pasztás tisztítás után szükséges volt a bőr védelme érdekében a bőr konzerválása. A likker anyagait úgy válogattam össze, hogy ne sötétítsen, a bőr telt fogásu legyen, ne legyen zsíros tapintású. A likker a következő alkotórészekből állt: i. 5 00 ml desztillált viz 2. 20 g szulfátéit pataolaj 3. 100 g szorbit (sorbitol) 4. 200 ml laurilalkohol (dodecanol) 5. 20 g cetvelő 6. 25 ml nyers pataolaj A likker alkotórészei közül magyarázatot kíván a szorbit. Vizmegkötő anyagként a bőrrestaurálási gyakorlatban nem alkalmaztuk. Növényi cserzésü bőrökhöz eddig glicerint használtunk. A Chamois bőrök konzerválásában a glicerin használatát azért kerültem, mert világos bőröknél áttetszőséget okozhat. A szorbit fizikai tulajdonságai révén bizonyult alkalmasabbnak. A szorbit fehér szinü, kristályos por. Poláros oldószerekben oldható. Mérsékelten higroszkópos, de víztartalmát a környezet nedvességtartalmának hatására nehezen változtatja. Lassan éri el az egyensúlyi állapotot. Ez a tulajdonsága teszi alkalmassá bőrkonzerválásra. Általában minden olyan helyen, ahol a lágyitás, a nedvességstabilizálás, a viszkozitás beállítása, einulgeálő kenőképesség elősegítése a színmélység beállítása a cél, az etilén-glikoloknál ill. glicerinnél előnyösebben használható. Griffin és munkatársai összehasonlítva a glicerin, a propilén-glikol, és a szorbit tulajdonságait, megállapították, hogy a szorbit az egyedüli, amely minden körülmények között párolgást gátló hatást fejt ki. Az igy kezelt bőr vízben diszper- gált müanyagragasztókkal ragasztható. A cetvelő, mint likkeralkotó előnye, hogy zsiros fényt nem hagyva ivódik be a bőrbe, továbbá jó a behatolóképessége is. 152
