Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Koncsánszki Gyuláné: Sámánköpeny és nyakravaló konzerválása és restaurálása
A borkonzerválásban eddig eredményesen használtuk a cetilalkoholt, mint töltőanyagot. Egyetlen hátránya az, hogy raktározásnál apró letörölhető kristályként kivirágzik a bőr felületén. Ezt elkerülendő laurilalkoholt (dodekanol) használtam. A dodekanol alacsonyabb szénatomszámu zsiralkohol, s nem virágzik ki a felületen. A számozás szerinti sorrendben melegítve az anyagokat egymás után feloldottam. Még melegen 20-30 ml tercier-butilalkoholt öntöttem az oldathoz, igy sürü, tej- szerü, homogén, hidegen sem szétváló likkert kaptam. A likkerezést kb. 34°C-on végeztem, a bőr bal feléről. A már jól alakítható bőrt formára, egy falapra tűztem ki, , A likker két hét alatt szívódott be a bőrbe, amely jó fogásu lett. A köpenyt a festett részek miatt színéről is likkereztem, kivéve az ujjakat, melyeket a könnyebb ragaszthatóság érdekében csak utólag likkereztem. A bőrt kitűzött állapotban alul és felül egyaránt szivópapirba tettem, figyelembe véve az egyenletes szárítás szempontjait. A munka folyamán még a kitűzéseket többször megismételtem, mintegy finomítva a formát a csipő, mellkas, ujja tájékon. A likkerezés és kitűzés után olyan állapotban volt már a köpeny, hogy a szabásmintát méretarányos kicsinyítésben elkészítettem. A méretek kicsinyítéséhez mellékeltem a negyedes centimétert is a szabásminta mellett Csak a fő szabásvonalakat jelöltem be, mert ha a kisebb bőrtoldásokat is átjelölöm, az már a kabát szerkezete rovására történik. A kabát ujja bőr és textil kombinációja. A textilből varrt könyökrész valószínűleg a mozgást könnyítette az extatikus tánc közben. A bőr alapos restaurálásához le kellett fejtenem a könyék vásznát. A kézelő eredetileg bőrből készült, de egy utólagos javításnál textilanyaggal foltozták úgy, hogy az elvékonyodott bőrszéleket behajtva, fehér cérnával a textilfoltra varrták. Meglehetősen csúnya megoldás volt, a kabát impozáns hatását erősen rontotta, ezért hámoztam ki a bőrmaradványokat. Szarvasbőrhasitékot használtam kiegészilőanyagnak. Az uj szarvasbőrt a kívánt vastagságra vékonyítottam (serfeltem), majd a szabásmintára téve Planatol BB superiorral ragasztottam össze a régi és uj bőrt. Ezután likkereztem, és a kitűzést szabásmintán végeztem. A kiegészítés kívülről harmonikusan illeszkedik az eredetihez, hátoldalon alig kitapintható az összeeresztés, de az uj bőrt nem festettem hozzá az eredetihez, hogy jobban lássék hátulról a kiegészítés. (xxxvn/‘)o-yi.) A díszítő textilapplikáció restaurálását ragasztással oldottam meg. A megfelelő színre festett uj anyagra Silicon SK 43 ragasztóval ragasztottam fel a textilcsikok maradványait. Lencérnával varrtam le a díszítő vezelőszálat. Ez a szál csak megjelenésében és nehezen kezelhetőségében hasonlít az eredetire, de növényi e- redetü (szizál), mig az eredetiről a szálvizsgálatok bebizonyították, hogy a rénszarvas nyaksörtéiből készült. Sajnos az uj szál sem viselte el azt a varrástechnikát, melyet a kabát készítője hajdan használt: nem öltötték át a bőrt, csak beleöltöttek, és meghúzták egy kicsit a szálat. A kiegészitőanyagom inkább flanell anyaghoz hasonlított, semmi ellenállást nem tanúsított a tűvel szemben. Ezért kellett átöltenem sokhelyütt, mert csak beleöltve, kiszakadt volna a bőr. Az uj bőr festése földfestékkel 'történt, kötőanyagul metakrilát alapú kopolimert használtam. 153