Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Koncsánszki Gyuláné: Sámánköpeny és nyakravaló konzerválása és restaurálása
C. Varrófonalak: (XLl/100.) 1. Állati eredetű: - bél- fehér rénszarvas torokszőr 2. Növényi eredetű: - gyapot- len Stambolov szerint a bőrgyártásnak igen régi módszere az irhák füstölése. A füstfejlesztő anyagoktól és a kezelés időtartamától függ a bőr színe. Mind a szint, mind a cserzést a fehérje aminósavai és a tüzelőanyag cellulóz és hemicellulóz anyagainak bomlástermékei között lejátszódó, ma még csak részben megmagyarázott reakció eredményének tekintik. A vizbe vezetett füst a következő alkotórészekből álló oldatot hozza létre: glikol-aldehid, acetál, metil-glloxál, formaldehid és furfurál. Hasonlít a formalinos cserzéshez, melynek során az irhákat több órán át 1-1,5 százalékos vizes formaldehid oldattal érintkeztetik. A cserzés kémiailag a formaldehid és az aminócsoportok reakcióján alapul. A formalinos cserzésre a lúgos körülmények (8-9 pH) a legalkalmasabbak. Gansser szerint a legrégibb cserzési mód a füstöléses és az olajos cserzés kombinációja volt. Az általános gyakorlat, az irha meszezéses szőrtelenitése, kutyatrágyás pácolása, majd egy gödör felett való ide-oda mozgatása volt, melyben zöldszalmát égettek. Diószegi Vilmos Popular Beliefs and Folklore Tradition in Siberia cimü válogatásában pontosabb adatokat kaptam a füstöléses cserzésre. A bőr kikészítése A sámán köpenye általában szelídített rénszarvas irhájából készült. A nyuzás a férfiak, a varrás a nők dolga volt. A bőrt egy keretre feszítették, amely két függőleges villás-ágból és két vízszintes keresztfából állt, úgy hogy a felső vízszintes ágat a villába tették, az alsót pedig a száradó bőr nagyságának megfelelően rudakhoz kötötték. A bőrt keskeny, hosszú bőrszíjjal feszítették a keretre. A bőr szélére egyenlő távolságokra lyukakat fúrlak, ezeken fűzték át a hosszú szíjat úgy, hogy minden öltés között a keretre is ráhurkolták. Meleg időben a bőr egy nap alatt kiszáradt, hűvösebb időben két napig hagyták a keretre feszítve. Mikor kiszáradt, egy asszony leszedte a keretről, kiterítette a földre, s egy réteget lekapart róla, a belső (hús felöli) oldaláról. A lábával szorította a földhöz, és egy hosszú, elliptikus pengéjű kaparóval (körgő) lehasitotta a belső réteget. K zu tán korhadt fából készült cserzőanyagot teltek a megtisztított bőr belső oldalára. Korhadt cédrusfa darabokat vi/.zel péppé gyúrtak, és ezzel kenték be a bőrt. Ezután a bőrt összehajtották, 24 órán át állni hagyták, majd másnap ismét kiterítették a földre. Egy asszony ráállt a bőr farok felöli szélére, a bal kezével megfogta a másik szélét, és egy szerszámmal,amelynek pengéje holdsarló alakú, eltávolította a cserzőanyag maradékát. Miután ezt befejezte, addig folytatta a bőr belső oldalának vékonyitását, amig a bőr teljesen meg nem száradt. Ezután következett a füstölés, amit a különböző törzseknél eltérően végeztek. 1. füstölési mód: (qara coyda) Egy sámánköpenyhez 3 bőrt használtak fel, ezeket zsákformájura varrták össze. Ástak egy körte formájú gödröt, föléje 6-8 rúdból kúp alakú állványt készítettek. A gödörben a fenyőtobozokból gyújtottak tüzet. A zsákformájura összevarrt három bőrt ráhúzták a farudakra, hogy a füst ne tudjon kiszökni. Mintegy 1 órai füstölés 151
