Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Koncsánszki Gyuláné: Sámánköpeny és nyakravaló konzerválása és restaurálása
Trlklór-etilénből és magnézium-oxidból tejfel sűrűségű pasztát készítettem, és elszivéfülke alatt, szűrőpapír fölött a kabát fonák oldalára kentem. Megvártam, amíg a TRI elpárolog s a MgO elszineződik, megrepedezik a felülete, magába szivja, abszorbeálja a szennyet, majd porszlvós ruhakefével eltávolítottam a magnéziumport. így a gyöngyök nem gurulhattak szét, ugyanis a porszívó porzsákjába kerültek. Ez a tisztítási mód bevált az irhás bőrnél. Az izzadmányokat is sikerült eltávo- litanom a hónaljról, a kézelőről és a nyakról, de a tisztítási műveletet meg kellett ismételnem. A fonák oldalon felül a szinét is megtisztítottam. Ezek után a bőr árnyalata nagyjából egységes lett az egész kabáton. A bőr fel is puhult, főleg az irhás bőrök. A barkás bőröknek csak a husoldala puhult fel, a barka töredezetté vált, ami valószínűleg a rossz kikészítés következménye. A köpeny és a nyakravaló eredete A tisztítás sok időt vett igénybe, s igy elegendő időm volt tájékozódni a bőr eredeti cserzéséről, a varrófonalak minőségéről, s nem utolsósorban megoldhattam a restauráláshoz szükséges különleges anyagok beszerzését is. A sámán hiedelem- világgal is meg kellett ismerkedni, tájékozódni a különféle népek sámáneszközeiről, az azokhoz felhasznált anyagokról. Ez összehasonlító anyag hiányában sok segítséget nyújtott a munka folyamán. A sámánköpeny geometrikus diszitésmotivumai, a kereszt - amely a sugárzó nap végsőkig leegyszerűsített szimbóluma - s az antropomorf szellemképmások vörös és kék színei alapján eredete evenki-tunguznak határozható meg. (Domonkos G. közlése, N. M. 3448 ltsz. , evenki sámáneszközök leírása.) A tunguz-evenki nép Szibériában, az Alsó- és Felső-Tunguszka folyók által határolt vidéken él. A vidék éghajlatában az arktikus jelleg keveredik az északi mérsékelt övivel. Növényzetére a boreális tajga zóna, az arktikus tundra és füves sztyeppés növényzet jellemző. Ilyen körülmények között az itt élő népek 100-150 évvel ezelőtt nomád állattenyésztésből, vadászatból és halászatból tarthatták fenn magukat. Ez azért fontos, mert a kabát anyagának, eredetének meghatározásához segítséget nyújthat, ha ismeretes a vidék éghajlata, növény- és állatvilága. Az irhás cserzésü bőrnek ugyanis nincs barkarajza, mely jellemző az állatfajra, s amely a kabát alapanyagára utalhatna. A sámánizmus E területen a sámánizmus egyedi változatai a XIX. század első feléig elevenen éltek. A sámánizmus azon alapszik, hogy extázis révén kapcsolatot lehet teremteni a szellemekkel, és meg lehet nyerni jóindulatukat. A szellemekkel való é- rintkezés, amely a szertartásokon a sámán öntudatvesztése alatti víziókban és hallucinációkban nyilvánul meg, kétféle lehet: vagy a szellem szállja meg a sámán testét és "az beszél belőle", vagy a sámán lelke "utazik el" a szellemek közé, majd öntudatának visszanyerése után beszámol értesüléseiről. (Domonkos G. közlése) 149
