Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Koncsánszki Gyuláné: Sámánköpeny és nyakravaló konzerválása és restaurálása

- könyék: anyaga zöld textil, állapota rongyos, avitt (XXXVIl/91.)- felső ujj: hasonló állapotban van, mint a kézelő, de nem annyira hiányos, a

karöltőn lévő bőrcsikokból összevarrt "szárny" a bal oldalon szakadozott, a jobb oldalon pedig szinte teljesen hiányzik.

Minden toldás és folt varrott. A varrófonal nagyon erős, a textilesikokat kockára szabdalta, csak a textilcsikok behajtásai maradtak épen. Csupán itt látható az eredeti kék szin is.

A köpeny farokszerü szabása, diszitése különféle szőrös vagy borotvált bőrökkel történt. Most csak a szőrnyomok látszanak. A köpeny hátán a kereszt alakú geometrikus minta alsó végén két darab kukoricaszem nagyságú ultramarinkék; illetve türkizkék gyöngy található. Eredetileg kettesével felfűzve egy sort képezve, bőrcsikkal lehettek felerősítve. (XXXVl/88-89.)

Max Tilke Kostümschnitte und Gewandformen cimü könyvében hasonló szibériai tunguz öltözéket mutat be. Ennek alapján feltételeztem, hogy ez esetben is sorban fűzték fel a gyöngyöket. A farkot képező bőrrátét csikón végig látszanak az öltésnyomok, de megfelelő gyöngy híján nem volna indokolt visszavarrásuk.

A sámán nyakravaló restaurálás előtti állapota

Anyaga azonos a sámánköpenyével. Több részből szabták össze, két bőrcsikkal erősíthető fel, valószínűleg a köpeny nyakrészén lévő bőrcsomóra. A nyakravaló jobb felső sarka teljesen, a keskeny bőrcsikok egyharmada hiányzik.

Fekete, fehér, kétféle zöld és sárga gyöngyök díszítik. A textil applikáció anyaga és színe eltérő a köpenyétől, szürke és foszladozott. Alul szintén hiányos a szőr- diszités, rovarrágás nyomai láthatók. (XXXVI/88.)

Mint restaurátor, elsősorban a tárgyak anyagi mivoltát és a készítés technológiáját vizsgáltam. Egy szertartásruha esetében azonban nemcsak az azt felépítő anyagok sokféleségét kell szem előtt tartani, hanem rendeltetésével is tisztába kell jönni a restaurálás megkezdése előtt (pl: ne hasson újnak a tisztítás után, a hordás nyomai ne tűnjenek el, a színeknek különös jelentősége lehet stb.)

Olyan tisztítási módot kellett választanom, amelyet a sokféle anyag egyidejűleg elvisel. A bőrt felületileg festették, poláros és apoláros oldószerek hatására egyaránt engedte a színét. Mivel a tisztítást klórozott szénhidrogénnel szándékoztam végezni, csak vizes alapú kötőanyag jöhetett számításba. A "Glutofix 60" metil- cellulóz alapú ragasztó 1 százalékos oldatát cseppentettem a leváló festékszemcsékre. Kartonból készítettem hozzá préselő mintát, figyelembe véve a gyöngyözés magasságát és a prés nyomatékét. A kartonok alá viaszpapirt vágtam be, hogy ne ragadjon fel a festék a préselő kartonra. A festék levédése után a lepergés megszűnt, a színek kissé élénkebbé váltak, de alapvetően mattak maradtak.

A tisztításnál a következők voltak a fő szempontok:- ne oldja a festéket;- a bőrnek és a textilnek egyaránt megfeleljen.

148