Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: A borostyánkő és restaurálása
a desztillált vizes áztatás nem oldja. Ezért kell sokszor mechanikai tisztítást alkalmazni. Bár a mechanikai tisztítást sokan előnyösebbnek tartják a kémiai tisztításnál, a mechanikai tisztítás a durvább beavatkozás. A földből előkerült borostyánkövek tisztításánál jó eredményeket értünk el EDTE (Komplexon IIL 2 r Selekton B ) 10 százalékos oldatával. Az EDTE-t semleges közegben használtuk. Tapasztalatunk szerint megfelelően fellazítja a kalcium-karbonátos inkrusztáció- kat. Az EDTE a kalciumot 11-es pjj mellett oldja a legjobban, de félő, hogy a bázikus közegben a borostyánkő károsodhat. Ezután legtöbbször egy puha ecsettel is eltávolítható a földes szennyeződés. Miután igy eltávolitottuk a tisztátalan- ságokat, a tárgyat desztillált vízben áztatjuk ki, majd levegőn szárítjuk. Ha nagyon gyenge a borostyánkő tartása, tisztítás előtt vékony gézbe csomagoljuk úgy, hogy a ráborított gézt szorosan összefogjuk, és az összeszoritott végén átkötjük. A kiszárított tárgyat kopolimerrel itatjuk át. E kopolimert kisebb laboratóriumban is elkészíthetjük. A kopolimer elkészítése Összeöntünk 100 g akril-nitrilt, 250 g metil-metakrilátot és 50 g amil-metakri- látot. Az egészet választótölcsérbe tesszük, és hozzáöntjük a mosó folyadékot. Ennek összetétele: 1000 ml desztillált viz, 20 g NaOH, 100 g NaCl. A mosó folyadékból kb. 50 ml-re van szükség. Ezzel jól összerázzuk a tárgyat, majd szürőkarikára téve állni hagyjuk. Mikor a két folyadék szétvált, az alsó részt a tölcsérből leeresztjük. A megmaradt részt hasonló módon 100-100 ml desztillált vízzel még kétszer átmossuk. Miután a desztillált vizet leengedtük, a maradékot főzőpohárba öntjük, és szilikagélt teszünk hozzá. Ezen addig hagyjuk, amíg az oldat tiszta nem lesz. Ezután hozzákeverünk 1 százalék benzoil- peroxidot. Mikor a benzoil-peroxid feloldódott, egy 2 1-es Erlenmayer-lombikban 400 ml toluollal öntjük össze. A lombikhoz visszafolyó hűtőt csatlakoztatunk parafadugóval. Ha nincsen hűtőnk, akkor elegendő egy 1 m hosszú 8-10 mm vastag üvegcső is. A műveletet elszivófülke alatt végezzük, elektromosan füthető vízfürdőben. A keveréket a víz forráspontján melegítjük, addig amig a folyadék térfogata állandósul. Ezt úgy ellenőrizhetjük, hogy az Erlenmayer-lombikon a lombik tartalmának felső szintjét időnként zsírkrétával bejelöljük. Ha elértük, hogy a térfogat állandósult, akkor éppen 50 százalékos oldatot kaptunk. Ezt tetszés szerint hígíthatjuk kloroform és aceton 1:1 arányú keverékével. Ezzel az anyaggal a szükséges ragasztásokat is elvégezhetjük. Az átitatás ne tartson tovább negyed óránál. Ezután ismét szárítsuk, végül ugyanezzel az oldószerrel tisztítsuk meg a felesleges átitatószertől. 11a az átitatáshoz gézzel takartuk be a tárgyat, akkor a tisztításnál ez is könnyűszerrel lejön. Az igy kezelt tárgy visszanyeri fényét és áttetszőségét. Vannak azonban olyan esetek, amikor az átlátszóság ilyen módon sem nyerhető vissza, mert a bomlott réteg nagyon vastagon fedi a tárgyat. Ilyenkor el kell dönteni, hogy a tárgyat megtisztitsuk-e az át nem látszó rétegtől, vagy avval együtt őrizzük meg. Ezt mindig a tárgy jellege dönti el. A borostyánkő szabad levegőn is elvesztheti fényét és áttetszőségét. Ebben az esetben lényegesen könnyebb a helyzetünk, jó eredménnyel használhatjuk a santal- olajat. A színeket nem változtatja meg, és jól szárad, nincs kellemetlen szaga. 131
