Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: A borostyánkő és restaurálása
Tanulságos volt tanulmányozni az ATM 1970-ben, Schleswigben megtartott munka- értekezletének beszámolóját (lásd az irodalomjegyzék 6. tételét). O. Kay szerint lakkszerü anyagok nem jöhetnek számításba a nedves gyöngyök konzerválására, mert oldószereik oldják a borostyánkövet. Mowilith DV-vel kísérletezett, de ez nem erősítette meg eléggé a köveket, és minden kő egységesen világossárga lett. Jónak találta viszont a következő módszert: 10 g masztixot mozsárban porrá őrölt, a port kevés, legfeljebb 1,5 g terpentinolajban feloldotta, ezután 30 g 5000 -es polietilén-glikolt és 6 csepp glicerint tett hozzá. Ezt glicerinfürdőben 75°C-ra hevitette, és ezután annyi desztillált-vizet öntött hozzá, amennyitől az oldat tejszerü lett. Ebbe 72°C-os hőmérsékleten belelógatta a borostyánkőgyöngyöket, majd infrasugárző alatt 65°C-on megszáritotta. Rademacher xylolban oldott 10 százalékos kanadabalzsam-oldatot használt, A felesleget xylollal törölte le. Wihr Mowilith 35/73 etil-acetátos oldatot alkalmazott, de felhordását csak ecseteléssel ajánlja. Wolber Mowilith 30-cal konzervált. Urbon borostyánkőlakkot használt, de ez barnit. Ypey nagy mennyiségű borostyánkőgyöngyöt PVC oldattal (Dermoplast SG normal), ecsetelt jó eredménnyel. Schneider terpentinolajban oldott damárgyantával dolgozott. Kay nem tartja jónak Schneider módszerét, mert száradás után hajszálrepedések keletkeznek a tárgyon. Dr. Rottl&'nder azért ellenzi az előbbi eljárásokat, mert sok idegen anyagot visznek a borostyánkőbe, és ez meghamisithatja egy későbbi kémiai analízis eredményét. Ezért ő acetonban oldott abietinsavat ajánl, de hozzáteszi, hogy még kevés tapasztalattal rendelkezünk vele kapcsolatban. Véleménye szerint az abietinsav kromatográfiai vizsgálatokban jól kimutatható, mivel az antimón /Hl/-oxiddal karakterisztikus szint ad, és az Rf-érték is jól meghatározható. kezelt köveken, ami indokolttá tenné használatát. Andreé eljárása lényegesen jobb az ismertetetteknél, de damárgyanta helyett mindenképpen a masztixgyanta ajánlható, mivel ez kevésbé érzékeny a nedvességre. Az ajánlott kezelés Amint látjuk, a borostyánkövek kezelési módszerei az idők folyamán nem sokat változtak. De ami uj, az sem bizonyosan jó. Kétséges az is, hogy a borostyánkőtől idegen anyagok valóban zavarják-e az esetleges későbbi vizsgálatokat. Véleményem szerint, sokkal inkább zavarnak azok az anyagok, amelyek feltételezhetően megtalálhatók a vizsgált borostyánkőben. Ezért fontos, hogy dokumentáljuk a felhasznált konzerválószereket. Ezek ismeretében el lehet különíteni - a kromatográfiai vizsgálatoknál - a konzerváló szert az eredeti anyagtól. Tanácsos elkészítenünk a borostyánkőhöz használt konzerváló anyagok kromatogram- ját is. A borostyánkő restaurálásánál és konzerválásánál különbséget kell tenni aszerint, hogy a tárgy a földből került elő, vagy a légköri hatások indították el a romlását. A föld alól előkerült borostyánkövek elsősorban fizikai bomlást szenvednek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az idők folyamán ebbe a bomlott felületbe különböző kationok és talajrészekcskék kerülhetnek. Ezek egymásra hatása következtében többé-kevésbé cementálódott rétegek alakulnak ki, amelyek nagyrészét 130