Múzeumi műtárgyvédelem 3., 1976 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: A borostyánkő és restaurálása

mes a restaurálást azonnal a tárgy megérkezése után elkezdeni. Ha ez mégsem oldható meg, akkor helyezzük a borostyánkövet - a kiszáradás elkerülése vé­gett - exikátorba. Az exikátor aljába kevés alkoholt tartalmazó vizet tegyünk. A konzerválás elkezdése előtt természetesen az agar agar kocsonyát el kell tá­volítani. Nagyrészét szikével is levághatjuk, a felületről a maradék kocsonyát ujjal morzsoljuk le. Ezután langyos vízben áztatjuk tovább. Ha a felülete erő­sen károsodott, tegyük gézbe. A gézt szorosan összefogva kössük át. Az ázta- tást addig kell folytatni, amig a vizzel eltávolítható szemyeződés és az agar agar kocsonya a borostyánkőről le nem ázik. Ezután következik a konzerválás, vagy ha szükséges, újabb tisztítási módok alkalmazása. Régi és külföldi kezelési módszerek Mielőtt továbbmennénk a restaurálás leírásában, nézzük meg, hogyan kezelték a borostyánkövet másutt, illetve elődeink régebben. Tisztításra általában tiszta desztillált vizet, vagy 1 százalék alkoholt és 1 százalék glicerint tartalmazó desztillált vizet használtak. Az elmállott felületeket levették, a mélyedésekből a szennyeződést kemény lószőrrel vagy tűvel távolították el. A tisztításra alko­holt, kámforos alkoholt és étert használtak. Bevonatként glicerinnel lágyított zselatint ajánlottak. Torquist 5 százalékos nátriumkloriddal konzervált. Andrée 23 rész damárgyantát és 77 rész velencei terpentint használt. Az utóbbit 115ÜC- on olvasztotta fel. Az olvadékot terpentinben feloldotta, és vákuum-szűrővel vásznon keresztül szűrte. Az átitatást eleinte forró glicerinnel is végezték, de mivel ez erősen sárgit, később elhagyták. Nálunk leginkább glicerinnel lágyított zselatint használtak, vagy mákolajjal lágyított zaponlakkot. Rathgen ajánlása alapján tiszta mákolajat is alkalmaztak. A korábbi tisztítási eljárások legnagyobb hibája az volt, hogy a felső elöre­gedett, mállékony réteget teljesen eltávolították a tárgyról, s igy az eredeti felületek eltűntek. Ezt a megoldást különösen faragott vagy esztergályozott felü­leteknél nem követhetjük. Előfordul azonban az is, hogy a bomlási termék eltávolítása nélkül következtetni sem lehet a tárgy eredeti formájára. Ezért ké­nyes dolgo eldönteni, vajon a borostyánkő tárgy megformált, de bomlott felüle­te, vagy a kő eredeti színe a fontosabb. Bizonyos, hogy a tárgy készítője kivá­logatta a legmegfelelőbb követ. De az is nyilvánvaló, hogy egy tárgy elkészítése magasabb rendű emberi tevékenység, mint a hozzá való anyag kiválasztása. A mechanikai tisztítással tehát legtöbbször nem érthetünk egyet, s ugyanez vo­natkozik a régebbi konzerválási módszerekre. A mákolajtól, különösen közvet­lenül a konzerválás után, a borostyánkő ragacsos, sötét lesz. Először némileg átlátszóbb, de később a ráragadt portól piszkos, sötét felületű lesz. Ráadásul a mákolaj egy idő múlva megavasodik. A megöregedett mákolaj eltávolításával mégse kísérletezzünk, mert könnyen károsodhat a tárgy is. A zselatinnal áti­tatott kövek felülete hamarosan újra repedezik, és ugyanolyan lesz, mint keze­lés előtt. A forró glicerinnel átitatott borostyánkövek megsárgulnak, és hason­lóak lesznek az öntött kövekhez. A Torquist által ajánlott nátrium-kloridos keze­lésnek nem látom értelmét. Nem tapasztaltam semmi olyan változást az igy 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom