Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: A régészeti eredetű fémtárgyak restaurálása

Fémtárgyak restaurálása

4. Dimetil-anilin

Kevésbé mérgező, mint az anilin. Cseppentő használatával elkerülhető az érintkezés.

Metil-metakrilát előkészítése kiegészitéshez

Forgalombahozás előtt a metil-metakrilátba stabi- lizátort is kevernek, hogy elkerüljék a spontán polime- rizációt. Ez nagyobb tételeknél veszélyes is lehet, mert a nem ellenőrzött polimerizáció olyan heves lehet, hogy robbanás következhet be.

Természetesen felhasználás előtt a stabilizátcrt - amely legtöbbször hidrokinon - el kell távolítani az anyagból. Eltávolítása úgy történik, hogy a monomert rázótölcsérbe öntjük és kevés IC $~os konyhasót öntünk hozzá. Célszerű még az oldatba néhány százalék NaOH-ot is tenni, mert ez - különösen a technikai minőségű me- til-metakrilátnál - az esetleg jelenlévő metilalkoholt is kivonja, amely rontja a kötés erejét. A monomert a rázótölcsérben a mosófolyadékkal jól Összerázzuk, és utána állványra téve hagyjuk kettéválni. Az alsó rész sötétbarna lesz; ezt az alsó csap megnyitásával leengedjük. A műveletet addig ismételjük, amig a szétvált folyadék alsó fele is szintelen lesz. Ezután desztillált vízzel 3-4-szer átmossuk a metakrilátot, majd szi- likagélen szárítjuk. Akkor vehetjük száraznak a metakrilátot, ha újra viztiszta lesz. Ezután a szilikagél- ről főzőpohárba öntjük, és 1-1,5 1° benzoil-peroxidot teszünk hozzá. A katalizátor feloldódása után vízfürdőn állandó keverés közben besürüsitjük. A hőmérsékletet lassan 80°C-ig visszük fel, majd levegőn lassan hütjük. Ezt a szükséges sűrűségnek megfelelően még egyszer vagy kétszer megismételjük. Nagyon ügyeljünk arra, hogy hűtés közben ne emelkedjen a polimerizátum hőmérséklete. Ilyen- 69 -