Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: A régészeti eredetű fémtárgyak restaurálása

kor ugyanis könnyen beugrik a reakció és az anyag fel- habosodva kifut az edényből. Ezért mielőtt megkezdenénk a polimerizálást, nagyobb hidegvizes edényt is tartsunk készenlétben. Ebbe ilyenkor gyorsan edényestől betesszük a beindult anyagot. Fontos, hogy ekkor nagyon gyorsan keverjük a metakrilátot, hogy lelassítsuk a kémiai reakciót. így előpolimerizátumot készítettünk, amit hűtőszekrényben még napokig eltarthatunk. Ennek az az előnye, hogy nagyobb felületekhez előre megkeverhetjük a szint és mindig csak annyit veszünk ki a hűtőszekrényből, amennyit egyszerre fel tudunk használni. Töltőanyagnak földfestékeket használhatunk és erősítésre elég nagy mennyiségben (

5-6 $) üvegszálat keverhetünk bele. Mielőtt kiöntenénk a gyantát, gyorsítót keverünk hozzá. Gyorsítónak 1-4 % dimetil-anilint használunk, legjobb, ha a gyors munka érdekében egy cseppentőt kalibrálunk úgy, hogy előzőleg kimérjük, hány csepp felel meg 1 gramm dimetil-anil innék.

Ebből kiszámíthatjuk a többi oldatot is, és az adatokat táblázatba foglalhatjuk. Mindig ugyanazt a cseppentőt használjuk, mert másik cseppentővei eltérő eredményt érünk el. Ennél az eljárásnál az a kényelmetlen, hogy lassabban köt az előbbieknél, és könnyebben elfolyik a formából, bár a töltőanyag ezt jelentősen csökkenti.

A felhasznált irodalom

1. ) Schlager Károlyné dr.: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme Múzeumi Műtárgyvédelem 1. 72. old. Központi Múzeumi Igazgatóság Technológiai Osztálya, 1970.

2. ) Szalay-Eoncsánszkiné: Régi viaszpecsétekről PVC másolatok készitése. Múzeumi Műtárgyvédelem, 1.

225.old. Központi Múzeumi Igazgatóság Technológiai Osztálya, 1970.

Fémtárgyak restaurálása- 70