Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: A régészeti eredetű fémtárgyak restaurálása

Fordított a helyzet a réztartalmu és ezüsttárgyak­nál. Ezeket legtöbbször csak úgy menthetjük meg a szét­töredezéstől, ha felhevitjük őket. (A sárgaréztárgyakat azonban szinte soha sem szabad melegíteni, mert szétre­pedhetnek. A sárgarezet úgy azonosíthatjuk, hogy kimu­tatjuk cinktartalmát. "*■) A réz- de még inkább az ezüst­tárgyak a földben rideggé válnak, kisebb mechanikai ha­tásra is darabokra eshetnek. Ezért óvatosan és igen las­san cseresznyepiros szinig hevitve lágyíthatjuk ki őket. A nagyon régi ezüstöt csak közvetve, azbeszten keresz­tül hevitsük. Hevités után az ezüst- vagy réztárgyat vízzel hirtelen lehűtjük, mert igy lágyulnak ki a leg­jobban. Az arany a földben évezredek múlva is képlékeny ma­rad. Ezért az aranytárgyak egyengetésénél nem kell any- nyira tartani az esetleges törésektől, repedésektől. Ki- egyengetésük mégis fokozott figyelmet kiván, mivel régen ritkán vagy csak kevéssé ötvözték az aranyat. Az arany­tárgyak kiegyengetéséhez használt faszerszámokat külö­nös gonddal készítsük el. Felületüket nagyon simára kell csiszolni, mert a sérült felületű szerszámok, még a leg­puhább fából készültek is, az arany felületén maradandó nyomot hagynak. Egyengetés közben ügyelni kell arra, hogy a domborításokat ne sértsük meg. A.z aranylemezből készült tárgyakat ne ütögetéssel egyengessük, mivel könnyen megnyúlnak. Legjobb először nagyjából kézzel ki­T) A cink kimutatása: cseppelemzéssel; N.A. Tananajev: Cseppelemzés, Bpest, 1959. 71-72.0. Mikroszkópos reakcióval; K.L. Mal- jarov: Qualitative Anorganische Mikroanalyse 1953. Berlin, 122.o. Fémtárgyak restaurálása- 54 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom