Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: A régészeti eredetű fémtárgyak restaurálása
egyengetni, majd hengeres alakúra csiszolt fával a ránco kát kisimitani. Figyelni kell arra, nehogy a ráncokat egymásra simitsük, mert az igy keletkezett éles vonalakat már nem lehet nyom nélkül eltüntetni. 2. Ragasztás A következő lépés a különálló darabok összeragasz- tása. Ragasztáshoz a kiegészítésnél tárgyalt anyagokat lehet használni. Leginkább a nagyon hiányos ragasztási felületeknél kívánatos használatuk. A jól összeillő felületekhez legjobban használhatók a cián-akrilát gyanták. Ilyen az Eastman 910 és a nálunk is kapható I.S.-12 Cyanoacrylat Adhesive. Tulajdonságuk különbözik az ismert ragasztóktól. A cián-ak- rilát ragasztók ugyanis nem oldószervesztéssel vagy katalizátor hatására keményednek, hanem a nyomás hatására. A ragasztóval vékonyan megkenjük a ragasztási felületeket, összeillesztés után a darabokat rövid ideig összenyomva tartjuk, mire bekövetkezik a polimerizáció. A cián-akrilátok ragasztóképessége rendkívül erős, oldásuk dimetil-formamiddal történhet. Csak tiszta, zsir talanitott felületre tapad. A leírtakból következik, hogy csak jól összeillő darabokat lehet ilyen módon ragasztani, mert ahol a cián-akrilát-monomert nyomás nem éri, a megkeményedés nem következik be. Vékony lemezeket mégis lehet vele ragasztani, mégpedig úgy, hogy a bekent és összeillesztett darabokat polietilén fóliára fektetjük, egy másik fóliával letakarjuk, és kezünkkel lenyomjuk. így a kötés akkor is bekövetkezik, ha a felületek között kisebb hézagok vannak. Hangsúlyoznom kell, hogy ez a munka nagy Fémtárgyak restaurálása- 55
