Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: A régészeti eredetű fémtárgyak restaurálása

közepére ütünk. Alkalmazható e célra a rezgő üllő is, amelynél egy lemezrugó végére fagolyó van szerelve. Ezt a másik végével satuba fogjuk, és a rugó ütögetésével rezgésbe hozzuk. A rezgő üllő azonban nem mindig a kivánt helyre üt. Segítőtárssal azonban igy is pontosan dolgozhatunk, mert a segitő üti a rezgő tengelyt, mi pedig a kinyomandó felületen tartjuk egyik kezünk ujjait, és igy pontosan érezzük, hogy a rezgő ütése hol éri a fémet .

Mielőtt a kiegyengetéshez fognánk, a tárgyat meg kell lágyitani. A lágyitáshoz szükség van a különböző fémek tulajdonságainak ismeretére.

A vasat csak úgy lehet meglágyítani, ha pirosra melegítjük, majd vizben lehűtjük. A vas a földben rideggé válik, de az elektrolitikus tisztítás is rideggé teheti, ha felületén hidrogén fejlődik. Igen sok vastárgy még a gyengébb melegítést sem birja ki, ami miatt le kell mondanunk a lágyitásról.

Az ásatásból előkerült tárgy torzulása (pl. kardok esetében) szándékolt, tehát kultikus vagy rituális eredetű is lehet, és ekkor természetesen nem is szabad kiegyengetni. Ilyen esetek miatt mindig meg kell beszélni az illetékes muzeológussal a kiegyengetés és restaurálás kivánt illetve technikailag lehetséges mértékét. Amint láttuk, a vastárgyak kiegyengetéséről a legtöbb esetben le kell mondanunk.

Ón- és ólomtárgyakat melegíteni nem szabad, kiegyen- getésük csak borozott faszerszámokkal történhet, de igen sokszor ettől is el kell tekintenünk, mivel az ón és az ólom annyira rideggé válhat, hogy az alakítást nem viselik el.

Fémtárgyak restaurálása- 53