Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: A régészeti eredetű fémtárgyak restaurálása
fordíthatatlanul deformálódik. Érdemes e helyen említést tenni a szerszámok alakjáról és használatáról is. Az erősen összelapult tárgyakat nem lehet mindjárt ütögetéssel kiegyengetni. Ezért először nagyjából szét kell hajtogatni, bontani őket. Az első lépésben a szorosan összesimuló lemezek közé faéket verünk. Ha igy a lemezeket bizonyos távolságra szétválasztottuk, akkor huzószerszámot kell elővenni. Ez lényegében hasonló az ollóhoz, csak éppen forditva, tehát feszítésre használjuk. Ezzel nagyjából meg tudjuk adni a tárgy formáját, vagyis az ékkel már egymástól kissé szétnyitott rétegeket az "olló" szétfeszítésével tovább távolithatjuk egymástól. Ezután következik az ütögetés. A fakalapácsot és az alátétet a célnak megfelelően kell kiválasztani. Mindig előre gondoljuk át a munka teljes folyamatát! Nem lehet úgy kiegyengetni egy tárgyat, hogy elindulunk az egyik oldalon, azt szépen kiegyengetjük, és igy haladunk lépésről lépésre. Ily módon előfordulhat, hogy a már kiegyengetett rész akadályozza a többi részek megformázá- sát. Sokszor lehetetlen kalapáccsal hozzáférni a kivánt helyhez. Ilyenkor az ötvösök poncolóihoz hasonló szerszámokat használjunk. Ezek lényegében megfelelően kialakított farudacskák, amelyek egyik végét a kivánt pontra helyezve a másik végüket ütjük. Ha ütőszerszámmal nem férünk közvetlenül a helyreállítandó felülethez, olyan szerszámot kell készítenünk, amely egy szögletes tengelyből áll, és ezt az egyik végén a tengelyre merőlegesen keresztülfurjuk. E lyukba azután cserélhető, különböző alakú, üllőszerü, esztergályozott fadarabkákat helyezünk. Az üllőt ráhelyezzük arra a pontra, amelyet ki akarunk nyomni, a másik végét feltámasztjuk, és a farud Fémtárgyak restaurálása- 52
