Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szabó Zoltán: A vakolatelemzés

Ritkán téglatörmeléket is használtak a Bizánci Birodalomban és Ukrajnában.^

A középkorra a homokkal vagy mészkőzuzalékkal töltött meszes vakolatok a jellemzők A gipszes kötésű habarcs és vakolat a XI.-XIII. században bukkan csak fel Franciaországban, Németországban és Lengyelországban.'1'^

A vakolatvizsgálat sokáig öncélú volt, és a művészi meg építészeti leirások mellé a függelékekben feltüntetett százalékos összetétel nem sokat mondott. Első iz16

ben a dán Müller-Sk jjzíld kereste a százalékok mögött az eredeti technikát, és eredményeit úgy adta meg, ahogyan a hajdani mesteremberek készítették a vakolatot: térfogategységekben. Ezzel az egyszerű fogással közelebb tudta hozni hozzánk a régi technikát.

A döntő fordulat a vakolat- és habarcselemzésben a

17

II. világháború utáni időkben Hanna Jedráejewska működése nyomán következett be. A háború Lengyelországban számos műemléket tett tönkre, még többet megrongált. Sok régi épületrész vált szabaddá. A meginduló restaurálásokkal egyidőben kezdődött a habarcsok és vakolatok gyüj tése. Jedrziejewska több mint 1500 mintát vizsgált meg, amelyekből kirajzolódott benne a kép arról, hogy az egye területeken és korokban milyen tipusu habarcsot ill. vakolatot használtak. Sikerült követni az egyes épitőisko- lák tevékenységét. A sok jól keltezett összehasonlitó mintával a bizonytalan koruakat is pontosan lehetett azo nositani.

Először ismerkedjünk meg a meszes vakolatok alkotórészeivel. A vakolat kötőanyaga az oltott mész, amelyet általában alacsony magnéziumtartalmu mészkövekből készítenek. A mészkövet boksákban faszénnel kiégetik és 900-1000°C közötti hőmérsékleten a kalcium-karbonát égeVakolatelemzés- 275 -