Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szabó Zoltán: A vakolatelemzés
Vakolatelemzés mok volt. Tengeri homokot csak kivételesen alkalmaztak, és felhasználásuk előtt kimosták belőle az oldható sókat. A vakolat aránya Palladius szerint 1 rész mész, 2 rész homok.^ Vitruvius szerint 1 rész mészhez 3 rész bányahomokot, vagy pedig 2 rész folyami, esetleg tengeri homokot kell venni. (Az elemzési értékek nem mindig fedik a leirásokat.) A hidraulikus adalékokat - amelyek viz hatására kötöttek és a vakolatot erősítették - i.e. 2600 körül a krétai civilizáció már használta. A római korban is ajánlják használatukat a szerzők. Porró tört vulkáni tufával, puccolánfölddel és cserépporral erősítették a vakolatot. Vitruvius 1/3 rész cseréppor alkalmazását javasolja a vakolatokban. Különösen nedves, vizenyős területeken van jelentősége a hidraulikus anyagoknak. Vizi építkezések céljára Plinius az 1 rész mész, 1 rész puccolánföld és 1 rész apritott tufa keverékét Írja le. Hazánk területén is sok római épületben találjuk meg a cserépporos habarcsot és vakolatot. A római kor után Magyarország területén ez az adalék eltűnik és csak a török időkben bukkan fel újra. A legnagyobb gonddal a freskó alatti vakolatot készítették. A freskó élete ugyanis attól függött. Vitruvius 7 rétegű vakolatot ir le^: a durva alapvakolatra 3 réteg egyre finomodó szemcséjű homokkal töltött meszes vakolatot húztak fel, erre 3 réteg egyre apróbb szemcséjű márványporral töltött és gondosan elsimított vakolatréteg következett. Ennek a még meg nem száradt felületére vitték fel a vizzel elkevert festéket. Ha a falak könnyen nedvesedtek, akkor a homokos kötőanyag helyett téglatörmelékes réteget alkalmaztak. A Meggyfa utcai Herkules villa téglatörmelékes freskóalapozásából ennek- 273
