Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szabó Zoltán: A vakolatelemzés
Szabó Zoltán A VAKOLATELEMZÉS A vakolat- és habarcselemzés példáján szeretném bemutatni azt, hogyan lehet kidolgozni és a régészettudomány szolgálatába állitani egy kutatási ágat. A régi vakolatok és habarcsok különös adalékai, sok esetben rendkivüli szilárdságuk, valamint a róluk szóló legendák régóta foglalkoztatják a kutatókat. A kezdeti vakolatelemzéseket inkább a kíváncsiság, mint a tudományos rendszeresség jellemezte. Bár 1810-ből való az első tanulmány'*', évtizedek is elmúltak, amig egy-egy újabb közlemény megjelent. A vakolatelemzés a századfordulón lendült fel, amikor a falfestmények technikáját kezdték kutatni. Ezek a cikkek csak mellékes adatként közlik a freskóknál alkalmazott alapvakolatok egyes rétegeinek le Írását és elemzési eredményeit. A kutatás kétirányú volt Egyrészt a vakolat összetételéből közvetlenül a vakolat korára akartak következtetni. Felfogásuk szerint a savban oldható SiÜ2-tartalom idővel növekszik; a friss vakolatokból hiányzik, a 100 évesben 0,3 $, a 300 évesben 2,0 io és az 1800 éves római kori vakolatokban 14-16 $ lenne. Később ezt az elméletet elvetették, mert a tetszetős eredményeket kísérleti hiba okozta. A vakolatban valóban 1 $ kerüli mennyiségben meglévő oldható szili- kátot azzal kezdték magyarázni, hogy a nagyobb mennyiségű oldható szilikéttartalom a kagylóból égetett mészből került a vakolatba.'*' Végül Svecov és Szurovcov derítette fel, hogy a sokat vitatott SÍO2 mindenféle égetett mész- ben megvan.5 A mészkő ugyanis tartalmaz kevés sziliká- tot, amely égetéskor feltáródik. Mennyiségének pedig sem mi köze a vakolat korához.- 271
