Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Torma László: Szőrmésbőrök tisztítása és konzerválása

Szőrmést)őrök tisztítása

Utána felterítettük rámára és a félkéz vassal, tompa késsel, aminek nem volt éle, szépen lehúztuk úgy, nehogy az irhában véletlenül karcolás legyen. így jött le a szőr tökéletesen.

A fahamut is használtuk szőrtelenitésre, azt a ham- vazóba tettük. Ebben volt a bőr, amikor egyszer már le volt kopaszitva. Az olyan erős volt a mészben, ha nem vigyáztunk, sokszor elmarta a bőrt. Sok kárt is okozott nekünk, ezért ebből keveset használtunk.

Az utolsó években a kénnátriont (nátrium-szulfi- dot) vettük ét a timároktól, hogy meggyorsítsuk ennek a bőrnek a szőrtelenitését. Nagyon gyorsan kellett vele dolgozni, mert az embernek a bőrit is elvitte. Gyorsabban és tökéletesebben lehetett kopaszitani, mint mészszel .

A kopaszitott irhának a kikészítése nem egészen úgy történt, mint rendesen. Forró timsós és sós vizet főztünk, kukoricadarával és sósavval kevertük bizonyos arányig. Sósavat nagyon keveset használtunk, csak nehéz, vastag berbécsbőröknél. Van egy nagyon jó tulajdonsága: puhán tartja a bőrt. Mellette van azonban egy nagyon rossz is. Olyan az a sósav, az nem szűnik meg, állandóan dolgozik a bőrben, eszi. Husz-huszonöt év után már egészen tönkremegy.

A levet megcsináltuk, megfogtunk egy bőrt, teknő sarkába tettük és öntöttük a fojrró levet a másik sarkába. A kezünk ott kellett hogy legyen, mert az olyan forró volt, amennyire a kezünk csak állta, akkor a bőr nem égett el. .Azután kézzel gyűrtük addig, amig egy bőr felivott egy liter vizet. Felszívtuk és kitöröltük a bőrrel. Ami maradt a végén, azt ráöntöttük a tetejükre, kukoricadarával, majd puliszkaliszttel leszórtuk jó vasta- 203