Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Torma László: Szőrmésbőrök tisztítása és konzerválása
Szőrmést őrök tisz.titása ten négyszer is forgattuk. Már két hét után éreztük, ahol kevés dercét kapott, ott mindjárt megcsúszott a tőr, rögtön ki kellett venni, dusattan korpázni, annál tökéletesetten lettek kikészitve a tőrök. A csávázó lét kétszer lehetett felhasználni. Másodszorra már csak egy hétig tartott a csávázás. Azután már csak pókoslátu lovaknak kenték a látát vele. A tőrt ezután ki kellett száritani, azután meg kidolgozni. A tőrtörésnél, horgolásnál komoly munkát kellett kifejteni a rengeteg tertécstőrök között. Vizzel megpuhitottuk, vagy reggel kiterítettük rudakra, karókra, egy kicsit a harmat szállja meg. Ekkor már ki volt szinelve. Puha lett, a rostokat megmozgattuk a törten, továtt már nem keményedett meg. Az asztalon szépen kisimítottuk a tőrt, összefogtuk és félreraktuk. Az volt neki a vasalás. Az magátan ott egy kicsit átszáradott, ment a szatóasztalra, és akkor szépen kiszattuk." Irhakészités "A szőrtelen tőrt, amivel irháztunk, úgy csináltuk, hogy a kiselejtezett tőröket, amitől már kopasz tőrök készülnek, tecerteltük. A meszet összekevertük vizzel, mintha meszeltünk volna. A teste oldalát kentük te vastagon. Összefogtuk a tőrt tőrrel, úgy maradt három napig. Közten ellenőrizni kellett, meghúztuk két ujjal a szőrét, ha nem jött még, akkor visszatettük, hagytuk addig, amig megindult. A tőrt két inas megfog- ta, egyik az egyik végét, másik a másikat, lehuzgáltuk a szőrt ujjal. Csupa set és hólyag volt a kezem ott, ahol a mész kirágta. Akkor a nagyja szőre lejött, mert azt nem volt szabad összemeszezni, tisztán kellett a gyapjú. A lábáról, a széléről nem jött le teljesen. Egy nagy dézsába, vagy cseberbe meszes vizet tettünk, abba újtól teleraktuk. Ott maredt megint három-négy napig. 202
