Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Szalay Zoltán: Újabb adatok az üveg romlásához
A dunaújvárosi római kori üvegleletek egy részét talajmintával együtt hozták be restaurálásra osztályunkra. Ez lehetővé tette, hogy tanulmányozhassam az üveg felületének romlását. Először meg kellett határozni a módszert, amellyel a kísérleteket elvégezni szándékozom, valamint azt, hogy mit kell a vizsgálatoknál figyelembe venni. Sok gondot okozott az a megfigyelés, hogy néhány olyan sirban, amelyben több üveget találtak, nem mindig volt azonos mértékű az üvegek romlása. Ez mint korábbi dolgozatomban (l) már jeleztem, részben arra vezethető vissza, hogy nem azonos az üvegek összetétele, de arra is, hogy az üveg felületét eltérő hatások érték. Ha egy ásatásból előkerült öblös üveget kivül és belül megvizsgálunk, kiderül, hogy külső és belső felülete eltérő módon romlik. Elgondolásom alátámasztásához helyzetükre vonatkozó adatokra volt szükségem, ezért áttanulmányoztam az ásatási naplókat, és azok adatait összehasonlitottam az üveg romlási fokával, ügy találtam, hogy az üveg romlása azzal is összefügg, hogy a sirnak melyik részén találták. így például a fejnél és lábnál talált üvegek mindig sokkal jobb állapotban voltak azoknál, amelyeket a lágyrészek tájékán találtak. Találtam olyan üvegeket is a lágyrészek tájékán, amelyek egymás mellett voltak, mégis különböző romlási fokot értek el. A gondosan elkészített tereprajznak köszönhetem, hogy ezt a zavaró tényt is kiküszöbölhettem. A rajz alapján ugyanis kiderült, hogy a rosszabb állapotban lévő üveg a másik üveg és a tetem között volt, igy mintegy árnyékolta a fölötte lévő üveget. Szalay Zoltán ÚJABB ADATOK AZ ÜVEG ROMLÁSÁHOZ- 179
