Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Az üveg romlásának okairól

II. tábla

Üvegromlás okai

Oxid $-ban

1.

2.

3.

4.

Si02

65,10

68,40

64,50

65,25

AlgO^

2,90

1,09

2,47

2,49

Fe20^

1,61

1,23

2,53

1,31

CaO

6,55

4,74

4,00

4,70

MgO

1,50

0,51

1,81

1,23

Na20

21,05

23,00

23,00

24,50

k2o

0,1

százaléknál kevesebb

CuO

nyomokMnO

0,400,55

1,00

PbO—

—

—

Összehasonlitva a külföldi analitikai eredményekkel, Korányi úgy találta, hogy a római üvegek nagy összetevőjükben (SiC>2, CaO, Ua20) nagyjából azonosak. Jelentősebb különbségek csak a kisebb összetevők azonosságában mutatkoztak. Neumann (10) szerint a régi üvegössze- tételeket összehasonlitva feltűnő, hogy a komponensek aránya - ha a nagy összetevőket vesszük figyelembe - mennyire közel áll az üveg eutektikus (725 C°) olvadási pontjához. Ezért viszonylag alacsony a római üvegek olvadáspontja. A római üvegek korrózióállósága normális körülmények között elég jónak mondható. Korányi megfigyelte (ll), hogy ezek az üvegek, külső és belső oldalai egymástól eltérő módon korrodálódtak. Ha figyelembe vesszük az üvegek közel azonos összetételét és azt, hogy egyazon üvegnek a belső és külső fele rendszerint különbözőképpen korrodálódik, akkor rájövünk, hogy az üveg összetételéből az üveg romlása egyértelműen nem ma' gyarázható.

Ezért vizsgáljuk meg ezt a kérdést más oldalról

is.- 161