Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szalay Zoltán: Az üveg romlásának okairól

Üvegromlés okai

III. Az üvegek felületi tulajdonságai (12)

A szilikát üvegek felületén szabad szemmel morfológiai sajátságok nem figyelhetők meg, ha az üveg friss felületű, tehát megdermedés után semmiféle külső hatás nem érte. Ugyancsak nem figyelhető meg morfológiai sajátság a hidrogén-üveg felületén sem, bármilyen mikrosz kópos vagy elektronmikroszkópos nagyitással.

Később az üveg felületén külső (mechanikus, kémiai stb.) hatásokra jellemző morfológiai elváltozások észlelhetők. Az észlelt elváltozások a külső behatás minőségére jellemzők.

A levegővel érintkező üveg felületén, a nedvesség hatására bevonat keletkezik, ami néha interferencia- szinekben nyilvánul meg, és szabad szemmel is észlelhető. Erőteljesebb nedvességbehatás esetén a mészalkáli- szilikátüvegek felületén fehér foltok keletkeznek; a kioldott alkálioxidok karbonizációjából származó kristályok kiválása következtében az üveg "megvakul". Az em litett felületi elváltozások függnek az összetételtől, a környezet nedvességtartalmától és az üveg felületi ál lapotától. Tsuchihashi (10) vizsgálata szerinti tapasztalata, hogy a vizgőzből keletkező cseppkondenzáció könnyebben keletkezik olyan felületen, amelyen ujjlenyomatok vagy fémszappanok helyezkednek el. A tiszta üvegfelszinhez képest nagyobb kondenzációs hajlamot mutatnak a felületen levő karcolások is (még a latens kar colások is). A nedvesség éppen a kondenzációs folyamatok természeténél fogva lokálisan támadja meg az üveg felületét. A helyi oldódás következtében, mikro-kráte- rek keletkeznek, a kráterek átmérője növekszik, majd amikor a mállási folyamat olyan mértékben előrehaladt, hogy a kráterek szélei összeérnek, a mállás rétegszerü- 162