Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
- 72 tét port puha kefével, vagy ronggyal könnyen eltávolíthatjuk a felületről. A földből előkerült, erősen korrodálódott ezüsttárgyak nagyon gyakran rieeggé, törékennyé válnak. Ennek oka részben a szelektiv korrózió, részben a mikrokristályos szerkezet átalakulása lehet. A szelektiv korrózió folytán az ezüstből kioldódhatnak a kevésbé nemes ötvöző fémek, ami az ezüst mechanikai tulajdonsága megváltozásával jár. Az ilyen fémet hőkezeléssel ismét szilárddá lehet tenni, azaz meg lehet erősíteni. A megerősítést a ké(12). miai tisztítás után végezzük. A kezelés hőmérséklete attól függ, milyen tisztasági fokú ezüstről van szó. A szinezüstöt 600-650 C°-ra hevíthetjük. Ez a hőmérséklet a cseresznyepiros izzásnak felel meg. Célszerű a hevítést elektromos kemencében végezni, mert a gázégőkben elégett gáz tartalmazhat igen kis mennyiségű ként, ami az ezüstöt megfeketiti. Ha nem áll rendelkezésünkre szabályozható fűtésű elektromos kemence, aminek hőmérsékletét pontosan beállíthatjuk, akkor a hevítést legjobb sötét helyiségben végezni, hogy a cseresznyepiros izzást a sötétben azonnal észrevegyük, mert a tulhevités a fém megolvadását vagy a tárgy deformálódását eredményezheti. A hevítés időtartama ne legyen hosszabb 10-20 percnél. Ha az ezüsttárgy ötvöző fémeket tartalmaz, akkor olvadáspontja csökken, tehát nem tanácsos a hevítést 600 C°-ig végezni. Ilyenkor a legjobb olyan elektromos kemencét használni, ami lassú felfütéssel 400 C° maximális hőmérsékletre is beállítható és a hevítést igy lassú felfütéssel csak 400 C°-ig végezzük. Ezen a hőmérsékleten két óráig tartsuk a megerősítendő tárgyat, utána lassan hütsük le szobahőmérsékletre. Ha az ezüst meglehetősen sok rezet tartalmaz, előfordulhat, hogy a felület a rajta képződött rézoxidtól (CuO) megfeketedik. Ennek eltávolítása az emlitett vegyszerekkel könnyen elvégezhető. Abban az esetben, ha az ezüst ezüstkloriddá alakulása igen nagymértékű, vagyis a fémezüstbol már .csak kevés maradt meg változatlan, korróziót nem szenvedett formában, a kémiai tisztítást nem tanácsos a végsőkig alkalmazni, mert a korrőzióterméket feloldva, jelentéktelen töredékük maradhat. Az átalakulás mértékét, röntgenátvilágitással, vagy a tárgy átlagfaj súlyának meghatározásával állapíthatjuk meg. Az átlagfajsuly természetesen 3 nem nyújt felvilágosítást a romlás helyi eloszlására. Az ezüst fajsulya 10,5 g/cm , az 3 ezüstkloridé pedig 5.6 g/cm . Ha tehát a tárgy átlagfajsulyát meghatározzuk (lásd előzőkben), következtethetünk, hogy milyen mértékben alakult át a szinezüst kloriddá. Ha az át3 lagfajsuly 8 g/cm értéknél kisebbnek adódik, a tisztitáá óvatosabban végezzük, majd a tárgyat nagyon sokszor desztillált vizben főzzük ki; a vizet gyakran cseréljük és váltakoz
