Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 73 va forraljuk fel, majd hiitsük, hogy a viz a pórusokban is cserélődjön és oda is jusson be a mosó folyadék. A mosóvizet közben kloridra vizsgáljuk. Amikor fehér opaleszkálást már nem észlelünk ezüstnitrát hozzáadására, a mosást befejezzük, a tárgyat megsz' "itjuk és bevonjuk vagy átitatjuk polivinilacetát acetonos oldatával (lásd:előbbiekbai) Az ezüsttárgyat szárítás előtt tiszta textillel lehetőleg töröljük meg alaposan.

A kezelt és letisztított ezüst tárgyakat védeni kell a további korrózió ellen. Mivel az ezüst főleg a gázkorrőzióra érzékeny, ami azt jelenti, hogy a levegőben nyomokban lévő kéntartalom is már fokozatos elszíneződést idéz elő a felületen, meg kell akadályoznunk, hogy a tárgy kéntartalmú levegővel érintkezzen.

Plenderleith ismert könyvében felsorolja azokat a lehetőségeket, amelyek folytán a fü- tésen és az ipari szennyezettségen kivül a levegőbe még kén juthat. Az ezüst elszíneződéshez elegendő, ha pl. a padozat olyan műanyagból késrtfTt, amelyben kén van és ez idővel felszabadul. A kénnel vulkanizált gumi is szolgáltat olyan mennyiségű kénszemjnezést: ami elegendő az ezüst megsötétedésére. Előfordulhat, hogy a múzeumi kiállítás vitrinjeit gumival, vagy olyan műanyaggal tömitik, ami az említett okok miatt ként juttat a levegőbe. Káros lehet kazeines ragasztóanyagot, vagy festéket használni az ezüsttárgyak közelében, mert a kazeinből bakteriális bomlás következtében kén szabadul fel. Ügyelni kell arra is. hogy az ezüst közelében lévő textil ne legyen kéntartalmú vegyületekkel impregnálva. Az ezüstöt tartalmazó kiállítási vitrinek polcait ezért Plenderleith olyan selyemsantunggal javasolja bevonni, arait előzőleg 10 o/o ólomacetátba áztattunk, majd megszáritottunk és kivasaltunk.

Ha mindezeket a káros tényezőket ki is tudjuk küszöbölni, még akkor is feltétlenül szükséges a múzeumi ezüsttárgyakat védőbevonattal ellátni.

Az ezüst bevonására legalkalmasabbnak a polivinilacetát (PVA) acetonos-toluolos oldatát találtuk. A letisztított, semlegesre mosott és tökéletesen megszáritott tárgyakat bevonás előtt acetonban lemossuk, hogy zsírtalanítsuk. Ezután már kézzel nem nyúlunk a tárgyhoz. Kisebb tárgyakat csipesszel, nagyobb tárgyakat gumikesztyűvel, vágj' frissen mosott és vasalt cérnakesztyűvel fogjuk meg. A fémcsipesz végeire PVC csövet huzunk, hogy a tárgyat meg ne sértsék. A bevonatot 5 o/o-os PVA oldatba történő kétszeri mártással, vagy ecseteléssel alakítjuk ki (lásd: elébb ). Nagyon ügyeljünk arra, hogy a tárgy egész felüle