Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
- 64 Ha a megtisztított, megszáritott fémtárgyat nincs módunkban azonnal védőbevonattal ellátni, addig, amig erre sor kerül, minden esetben tartsuk exszikkátorban. A szárítás a fémkonzerválás egyik nagyon lényeges művelete, azért erre minden esetben nagy gondot és figyelmet kell szentelni. Védőbevonat kialakítása. A múzeumban őrzött fémtárgyak konzerválásának egyik részművelete a védőréteggel való bevonás. Ennek az a célja, hogy a fémet elszigetelje a környezettől és ezáltal nagyobb biztonságot nyújtson a korróziós folyamatok megindulása ellen. A feladatra megfelelő védőbevonatnak a következő feltételeknek kell megfelelni: összefüggő, pórus- és repedésmentes, tökéletesen záró réteget képezzen a felületen, a kialakult réteg vékony és láthatatlan legyen, a fémtárgy felületének jellegét ne változtassa meg, a bevont tárgy- gyal és a környezettel szemben tökéletesen közömbös legyen, a fém felületéhez jól tapadjon, normális tárolási körülmények között ne szenvedjen kémiai átalakulást, nedvességet sem fizikailag, sem kémiailag ne kössön meg és ne eresz- szen át, a tárgyra hidegen felvihető legyen, a tárgyról annak károsodása nélkül tökéletesen eltávolitható legyen, megfelelő mechanikai tulajdonságokkal rendelkezzék. A felsorolt követelményeknek megfelelő védőbevonatot elsősorban a bevonóanyag megválasztásával, másodsorban a felület megfelelő előkészítésével érjük el. Hosszú évekig, sőt évtizedekig legjobb védőbevonatnak tartották a tiszta paraffint, a méhviaszt és a cerezint. Mindhárom anyagnak több előnyös tulajdonsága is van és kellően előkészített felületen hu
